Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

HEKLI JOZSEE: A MAI SZOVJET DRÄMA EGY SAJÄTOS VONULAT (ALEKSZANUR GELMAN)

- 62 kezetek: M. Satrov: Holnapi időjárás, I. Volcsek: A leváltott ős a kinevezett, G. Bokarjev: Olvasztárok, V. Csernih: Az érkezés és a távozás napja, A. Gelman: Visszajelzés. A nagy visszhangot kiváltott "termelési drámának" egyesek korszakos jelentőséget, beláthatatlan sikereket jósoltak, míg mások gyorsan móló, kérészéletű divatjelenségnek vélték. Bizonyos idő távlatából azt mondhatjuk, hogy egyik tábornak sem lett teljesen igaza. Bár a "termelési dráma" vesztett lendületéből, végleges kifulladásáról még több mint másfél évtized után sem beszélhetünk. Kétségtelen tény, hogy nem lett meghatározó drámatípus, de — ügy tűnik — nem ment ki teljesen a "divatból" sem. A "termelési dráma" egyik legmarkánsab képviselője, mondhatni vezéregyénisége, Alekszand Gelman. Nevének jó csengése van a színházak világában, hiszen az építkezések és gyárak munkás hétköznapjaiból indult szerző termelési drámái, a maguk idejében, izgalmas eseménynek számítottak, s mindig zajos, polemikus fogadtatásban részesültek. Darabjai az újabb szovjet drámaírás egyik jellegzetes törekvését méltóképpen reprezentálják, s ezek a közéleti ihletésű és dokumentatív stílusú művek hosszú időre egy "új hullám" közkedvelt típusává váltak. Gelman bátran rugaszkodik el színműveiben a megcsontosodott ideáktól, a meggyökeresedett alapfogalmaktól, s érzékletesen mutatja meg darabjaiban azok átértelmeződését, konkrét termelési és élethelyzettől függően esetleg teljes átalakulását. Gelman nem csupán éles, mai konfliktusokat bátran bemutató drámaíró, hanem azon szerzők sorába tartozik, akik új utakra vitték a szovjet drámairodalmat, új lehetőségeket, szokatlan ábrázolási eszközöket villantva fel. Jellegzetes drámái elsősorban azt hirdetik, hogy le kell számolni a hamis illúziókkal, s a valóság igazi mozgásait, tényleges íráséit kell ábrázolni. A legfontosabb: meglátni és megláttatni az élet legfőbb tendenciáit, társadalmi, érzelmi és egyéb hullámzásait. Művei nem kioktatni akarnak, hanem felkavarni és elgondolkodtatni, meghökkenteni és aktivizálni. Jelentős darabjai, az Egy ülés jegyzőkönyve, a Visszajelzés, a Mi, alulírottak és a Magasfeszültség egy egységes folyamatot alkotnak, amelyeknek — s egyúttal a sajátos drámaformának is — az egyik kulcseleme a publicisztika. Ugyancsak jellegzetes gelmani sajátosság, hogy színműveiben nem a dogmatikusok, az "agyonülésezők" élezik a konfliktusokat, s nem