Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

HEKLI JOZSEE: A MAI SZOVJET DRÄMA EGY SAJÄTOS VONULAT (ALEKSZANUR GELMAN)

- 63 is ők kerekednek felül, hanem éppen ellenkezőleg, a beosztottak, az "alulnézetből" is jobban látók provokálják ki a nyílt összecsapásokat, s szokatlanul merész fellépésük készteti kendőzetlen színvallásra a megalkuvó, visszahúzódó erőket. Újfajta hősei, a valódi szakemberek, kellő felkészültséggel és hozzáértéssel, a fiatalság arcátlan bátorságával és kegyetlenségével üzennek hadat a szakmai torzulásoknak és melléfogásoknak, a kényelmes megelégedettségnek, a longzatos frázisoknak. Nem kevésbé fontosak a termelési drámákban a kellékek sem, mint az állandó izgalmakat kiváltó telefonok vagy a zavarba ejtően elméretezett asztalok. Színmüveit jellemzi bizonyos hézagosság, mondhatni "szellősség", ami elsősorban a szerkesztésre és a karakterábrázolásra vonatkozik, nagy lehetőségeket biztosít a színházak számára a jó értelemben vett aktualizálásra és atmoszférateremtésre. Gelman drámamúvészetének felvázolása kapcsán ide kívánkozik az a tény is, hogy a termelési dráma legelső hulláma még a húszas—harmincas évek fordulóján csapott a magasba. Ebből az időből elsősorban Nyikolaj Pogogyin "Tempó" és "Poéma a fejszéről" címQ darabjai maradtak a legemlékezetesebbek. A hetvenes években készült színpadi alkotások — köztük Gelmaoé is — azonban alapvetően különböznek az előbb említettektől, s nem úgy termelési drámák, ahogy azokat korábban értelmezték. A legfőbb különbség abban van, hogy az író művében megragadja a politikailag aktuálisat. A termelési környezet sem azt jelenti, hogy a darabok egy technikai vagy szervezési kérdés szakszerű vitáinak színterévé teszik a drámát. Az írót elsősorban nem a termelési szakproblémák, hanem az azok tükrében jelentkező emberi, társadalmi, erkölcsi gondok izgatják. A színművek mai hősei a termelés során felmerülő emberi kapcsolatoknak, etikai tényezőknek szentelnek fokozottabb figyelmet, a harmincas évek drámáinak alakjai pedig még magának a termelésnek a sorsát vitatták. A legújabb termelési drámák szerzői — legfőképpen Gelman — kimondottan annak a termelési környezetnek, szakmai közegnek az ábrázolására összpontosítanak, ahol a személyiség, a rátermettség hangsúlyozottan nyilvánul meg. Gelman már említett darabjaiban is konkrét, azonnali megoldásra váró problémák vannak terítéken, amelyek kapcsán a hősök szakmai hozzáértése, megfontolt cselekvésre, helyes döntéshozatalra való képessége avagy képtelensége teljes bizonyossággal megmutatkozik. A korai drá-