Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
SZŐKE LAJOS: GONDOLATOK A XVTT. SZÁZADI KELETI SZLÄV KANONIKUS KÖNYVEK NYELVÉRŐL (NORMA ÉS GYAKORLAT)
alany esetben a korábbi - \\ végződést a hímnnmfi keményi.övfi főneveknél kezdte kiszorítani a -_M_ . íübb feltétel is elősegítette ezt. a folyamatot, amely a XVII. századra az óorosz nyelv egyre általánosabb használatává vált. Ennek ellenére Szmotrickijnél nem tükröződik ilyen mértékben ez a tény, mivel még a már megkeményedett - m> -re végződő főneveknél sem találunk -_u -t. Egyedül a cum, N. Pl.-ban lelhető fel - nun mellett a -H , és ehhez hasonlóan a /lyxb, paöb stb. szavakban, de nem a ^oMb ban. A vizsgált 1712 előtti nyelvemlékekben N. Pl-ban nr?gfigyelhető a —M és az - pontatlan használata. Még egy könyvön belül is előfordul ugyanazon szó eltérő N. Pl. végződéssel. (A. Máté XIV. 26. oywHun és János XI. ö. oy MenHUH.) Korabeli óorosz nyelvemlékekben N. Pl-ban a II. palatalizáció eredményeként keletkezett 3, u, c a tövek kiegyenlítődése következtében K, X -vá változik. Szmotrickij paradigmáiban ennek semmi nyoma, és úgy látszik, a korabeli egyházi szláv is híven követte ezen a téren. Az 1712 utáni könyvekben N. Pl-ben már nagyobb következetesség figyelhető meg. Igaz, fiogy mind az -u , mind az ~M megtalálható, de az -u csak élőt jelentő, az -h élettelent jelentő hímnemű keménytövű főnevek után. (K. napo/ui Máté VIII. 1. npopoqu Lukács XIV. 22, de paö w Lukács XII. 38.) Az Acc. Pl. végződésének alakulása nagyrészt fonetikai változások függvénye volt. A hátsó nyelvállású k, g, eh - u -vei alkotott, hangkapcsolata a XII-XIII. századtól kezdve fokozatosan -ICM, I-M, XI 1 változott, ami Szmotricki jná.1 is megtalálható. Emiatt itt is -u és az -H használata figyelhető meg ACC. Pl.-ban a fonetikai feltételektől függően. ( ^pyrn ti cocfc^w, rptumwui Lukács XV. 2.) Még az 1712 utáni köoyvekbeo sem lehet találkozni azonban az élő kategória megjelenésének nyomaival. (K. Lukács V. 10. Me.n013t.KN ) Legtöbb eltérés Szmotrickijtól ezen a téren a kéziratos irmologiumban figyelhető meg, ahol a -KH, -TU, -xü nem változott neg. Bár az -0 és -u tövű főnevek végződéseinek egybeolvadása G. Pl.-ban már a XIII. szádadtól megfigyelhető, Szmotrickijnál -QBT >, -epb csak mint variáns ( -QBT? / -t) szerepel egy kisszámú főnév esetében. Az 1712 előtti könyvekben csak igen elvétve fordulnak elő G. Pl.-ban 0BT>/eB flexiók, jobbára csak egyszótagú főneveken. A későbbiekben számuk egyre nő, azonban még mindig a -jt végződés van túlsúlyban (K. M. Lukács XXIV. 7. MeJtonticb, rpLiiiiímcb).
