Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

SZŐKE LAJOS: GONDOLATOK A XVTT. SZÁZADI KELETI SZLÄV KANONIKUS KÖNYVEK NYELVÉRŐL (NORMA ÉS GYAKORLAT)

- 6 XVII. század orosz nyomdai tradíciója szerint a jereket sokszor a sor fölé tiltó alakban nyomtatták, olykor szimbólikus jelekkel helyettesítve őket. A nazális hangok jelölésére szolgáló juszok .j

\ , % használata már nem az eredeti ószláv szisztéma szerint történik, mivel a jelölt hang sem létezik eredeti hangalakjában. Az X -t & váltotta fel, a A megmaradt ugyan, de keverése az í~d , a-val megváltozott tartalmára utal. Ugyanilyen bizonytalanság figyelhető meg a k használatában Is, melyet gyakran _e vált fel. Megőrződött viszont a szókezdő e^ a nem pleofóniás hangkapcsolatok, de a szókezdő ju > u-vá egyszerűsödött. Morfológiai szempontból is megfigyelhető sok olyan változás, mely az évszázadok folyamán a beszélt nyelv hatása következtében keletkezett. Nivellálódott a főnevek esetvégződéseinek sokfélesége. Ez a folyamat azonban még Szmotrickij idejében sem fejeződött be, emiatt a "Grammatika" is sokszor több lehetséges végződést közöl mind a főneveknél, mind a mellékneveknél. Szmotrickij tehát egyrészt az archaikus szövegek által áthagyományozott nyelv megőrzésére törekedett, másrészt viszont a korabeli gyakorlat következtében meghonosodott szokásoknak engedve a leginkább elterjedt innovációkat elfogadta. A kanonikus jellegű könyvek nyelvében nagyobb változás csak 1712-ben történt, amikor Nagy Péter rendeletére a bibliát újra kiadták, s nyelvét normalizálva a XVIII. századelő "Irodalmi" nyelvéhez közelítették (TOJICTOH 11. M. 262). Az ezután kiadott egyházi szláv nyelvtanok (ÍLOJWKAPNOR (f>. 172., MOKCHMOBHM 1723 stb.) is követték ezt az utasítást, jóllehet munkájuk alapja a Szmotrickij-féle Grammatika volt. Rövid dolgozatunkban ezért csak arra szorítkozunk, hogy egy pár releváns példával szemléltessük az 1712 előtti kanonikus könyvek nyelvi sajátosságait oly módon, hogy figyelembe vesszük Szmotrickij normáit és az 1712 utáni (1741, 1751) gyakorlatot is. Példáink nagyrészt öt könyvből származnak: 1. örevárium Vilna 1692 2. ANOCTOJIN M ESANREJIII^ JLROOI. 1706 3. PYKOIIMCBHUTL MPMOJIORUTT (XY II D.) (15.) 4. BHÓJIHJI Kies 1741 5. EMŐJUUI Mocicra 1751 Rövidítésük a későbbiekben: 1. B. 2. A 3. U. 4. K. 5.M. Óorosz nyelvemlékek adatai szerint már a XIII. században többes szám