Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/3. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Gadóczi, Andrea: William Blake szimbolizmusa és a Biblia a "Jeruzsálem" c. műben

- 64 élet üzenetét hirdethesse, úgy a híré és 12 esküdtje ennek egyenes kigúnyolása. Bunyan Piligrim's Progress-ében (167B--B4) Faithful tárgyalásán a 12 esküdt mellett 3 vádló volt: Irigység, Babona és Hízelgés; és a Bibliában, Jób könyvében is megtaláljuk ugyanezt a képet a 3 vádlóról. Blake számára ez sokkal nyilvánvalóbb szimbóluma az Antikrisztusnak, mint az esküdtszék, mert a Bibliában is a Sátán elsősorban vádló, a Sátán lelke pedig a társadalomban "a bőn vádja". Hand ilymódon megfelel Bunyan Irigység-ének, aki a középszerűség gyűlölete a zsenivel szemben, ami a halálnak felel meg a társadalomban, bármik is a mozgatóerői, vagy gyakorlati következményei. Coban valószínűleg Bacon nevének anagrarnmája, hiszen Blake számára a hamis tanok összegezése nem lehet teljes anélkül, hngy összefüggésbe ne hozná Bacon, Locke és Newton "szentségtelen háromságával", akik közül az utóbbi kettőhöz Hyle, illetve Hand tartozik. Ahogyan Hand az ingadozó, álhtatlan Reuben-nel van kapcsolatban, úgy Hyle és Coban Simeonra, illetve Levire emlékeztet, Izraelnek arra a két fiára, akik az erkölcsi törvény két nagy intézményét jelképezik: a háborút és a vallást, pontosabban a gyilkos bosszúállást és a dézsmaszedő papságot. Blake idejében Hand és Hyle a deizmus két fontos tartópillére lett: a józan értelem és a természet filozófiája, amit Voltaire, illetve Rousseau munkái testesítettek meg. Rousseau csak a józan ész korábban alakíthatta ki a maga természet-koncepcióját, Voltaire racionalizmusát pedig csak egy olyan kor produkálhatta, amely elfogadta a természeti ember jóságát. Blake ellenszenve Voltaire iránt pedig legalább akkora volt, mint Voltaire csodálata Newton és a deista Anglia iránt. (B) A Biblia kezdőképe a víz uralta káosz, és egy, a szellemi gyermekkorban lévő emberpár. De mire a Biblia végére érünk, feltűnik, liogy a könyv kezdetén — mint az epikai műveknél általában, az "in medias res" alapján — a cselekmény már meglehetősen előrehaladott állapotban van. Kronológiailag Mózes I. könyvét meg kellene előznie egy olyan előjátéknak, amelyben az osztatlan isteni és enberi lény az izzó anyagból megformálja az egész természet körvonalait. Amennyiben eléggé ihletettek lennénk ahhoz, hogy megalkossunk egy ilyen előjátékot, az nagyon hasonló lenne a Jelenések Könyvének konklúziójálioz. Eszerint minden dolog az isteni embertől,