Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
D. Berencsi Margit: Impresszionista és expresszionista vonások Szabó Lőrinc Fold, erdő, isten című kötetében
gondolásból került a tárgymutató a szótári rósz ős a tartalom jegyzék közé. Eddig ugyanis ügy megbújt a künyv belsejében, liogy sokan észre sem vették, vagy pedig összetévesztették a tartalomjegyzékkel. Fontos, bogy a közönség regtanulja a tárgymutató használatát: a tárgymutató segítségével való szabálykeresést; de ehhez számot kellett vetni azzal, hogy a tudományos könyvek tárgymutatója leghátul szokott lenni, mert ott a legkönnyebb a fellapozása. Ha a 3Ü5 oldal terjedelmű új lielyesírási könyvben továbbra is közvetlenül a szabályzati rész után volna közbeékelve a csupán 9 oldalas tárgymutató, a 125. oldal táján, akkor nem várhatnánk, hogy az emberek vállalják a kettős keresés nehézségeit: először a tárgymutató megkeresését, azután ennek segítségével a Megfelelő szabályét. Ezért javasoltam én (is) az MTA Helyesírási Bizottságában a tárgymutatónak ilyen, célszerűbb elhelyezését. Ebben a dologban a célszerűség és a gyakorlatiasság fontosabbnak látszott, mint az a körülmény, Ixigy elvileg, elméletileg a szabályzati részhez kapcsolódik a tárgymutató. Szóvá teszi ÁGOSTON, liogy a Bük k (liegység) Bükk-ke l szóalakja csak a szótári részben van meg ezzel az új írásmóddal, de a szabályzati részben hiányzik, sőt itt egyértelmű utalás sincs rá. A szótár a Bükk-ke l szóalaknál a 154. c pontra utal, ahol a következőket olvanhatjuk: "A tulajdonnevek írásának jellemző vonása az állandóság. (...) arra kell törekednünk, liogy a toldalékos alakok leírására olyan megoldást találjunk, amely biztosítja az alapforma visszaállíthatóságát: Kisssei, Witmann-né, New Yorki stb. (Nem pedig: Kissel, Wittmanné, newyorki stb.)" Szerintem e szabály „stb."-jébe beleérthetjük a kérdéses Bükk-k el írásmódot is, persze igaz, hogy ezt valahol reg is kellene magyarázni. A szótári részben csak idegen párhuzamos példákat találunk: Bon n, Bonn-na l, Bonn-ná l; Tallin n, Tallinn-ná l, Tallinn-na l. A hasonló típusú magyar földrajzi nevek ilyen írásmódjával — úgy gondolom — a 94. szabályzati pontban is foglalkozni lehetne, de ott csak ezt találjuk: "A toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos, mássalhangzót jelölő betűt kettőzöttre egyszerűsítjük (...) A szabály nem érvényesíthető a magyar családnevekre, az idegen tulajdonnevekre és a szóösszetételekre. Ezekben a hosszú mássalhangzós betűhöz a vele azonos újabbat kötőjellel kapcsoljuk: Szé lijei , Tarr-ról, Herr nann-nál, Wittmann-n é stb. (...); illetőleg: sakkkör, balett-tánco s, hossz-számit ás, össz-szövetség i stb." Kétségtelen, liogy e
