Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
V. Raisz Rózsa: Irányzati és stílusjegyek Babits "A gólyakalifa" című regényében
V) széli el élete történetét, így a szövegnek egészében mnnnlég, helyenként, mivel a hős asszociációi merészen követik egymást, belső monológ jellege van. A "két" főszereplő egyéniségének, környezetének, életkörülményeinek, a velük való történéseknek ellentétes, de párhuzamosan futó ("el lenpontozd") volta ellenére, sőt a részek — később bemutatandó — bizonyos stílusbeli különbségei ellenére stiláris egységesség jellemző a regényre. A személyváltások alkalmából Tábory Elemér egyes szám, harmadik személyben említi álombeli megfelelőjét, és viszont. Ezeket a személyváltásokat az átképzeléses előadás egy sajátos válfajának tekintjük. "Csúnya voltam (valóban, ebben az életben csúnya voltam), nőket nem ismertem, és pénzem nem volt: így érzékiségem sötét, magányos, éhes érzékiséggé vált, mely örökké gyötrött, mintha két lekötözött barmot éles ösztökével ösztökélnek, 5 jaj, a tiszta és nemes fáboy Elemérnek álmaiban legdu rvább, legutálatosabb vágyak, a legperverzebb gondolatok lappangtak. Minden, minden borzasztóan összevágott. Kísérteties pontossággal illeszkedtek két életem legkisebb mozzanatai egymás fölé." (87. 1.) "Bementem a hivatalba, és ledőltem a ripszdíványra. Vasárnap volt délfele: üres volt minden. Émelyegtem, és a kényelmetlen, nem fekvésre szánt kanapén alig tudtam elaludni. De aztán elaludtam. Elemér pedig nemcsak egész éjjel: egész nap is aludt a vona ton , közbe-kozbe mindig felriadva . Estére Velencébe értem, hajéra szálltam." (100. 1.) "Egy kis időre elszenderültem, és most a díjnok ébredt fe l a kén yelmetlen hivatali díványon. Rögtön ki kellett rohannia: az ő gyomra is fel volt keverve a részegség tő l. Aztán ledőlt megint , bu ta, boros álomra. Ekkor Elemérnek kellett kirohannia a fedélzetre." (101. 1.) "Etelka olyan bizalmasan néz rám nagy bársony szemeivel. Hosszú pillái a lelkemet cirógatják. Ezeknek a pilláknak árnyékában el tudnám tölteni az életemet. Aznap — vagy vasárnap — fxigy mondjam ezt? a díj nok a hivatalban, a tollat rágva, elgondolkozott. Eszébe jutótt kínos gyermekkora, az anyja, az asztalosműhely, mindaz, amit elhagyott. Milyen iszonyéinak túi it fel akkor minden, pedig bizony ott kellett volna maradnia, önállóságra vergődni, megga zdagodni l a ssan, mint más iparos , meghá zasod ni. És akkor meg-
