Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
V. Raisz Rózsa: Irányzati és stílusjegyek Babits "A gólyakalifa" című regényében
- 46 átkoztam lábory Elemért és elő-elővi 1 latin, csábító, csaló álmomat, moly elégedetlenségekbe, vágyakba, félelmekbe és bűnökbe vitt." (110. 1.) Stb. Említettem már, bogy a regény "két" egymással kontraszthatásban lévő, "ellenpontozó" cselekménye ellenére is egységes, s a Babits-versekkel rokon stiláris tekintetben. Az egységesség mellett érdekes különbségek vehetők észre a "valóságbeli" és az "álombeli" jelenetek szövegrészei között. Olyan, mintha a stílus támogatná, saját eszközeivel is sejtetné azt, amit a szereplő néha, szóval is kimond: melyik hát, az "igazi", és melyik az "álombeli" élet, illetve: a rút, rossz "álom" a valóság, s a gyönyörű, simán folyó "valóság" az álom. "Elemér élete, gyermekkori világa egyértelmű, szinte minden ellentmondástól mentes. Már ez jelzi, hogy tulajdonképpen nem is valóságos világ ez, hanem nem-valóságos, az álomvilág teljesen valószínűtlen egyértelműségével csillogó valóság" -- írja FARKAS FERENC Babits-tanulmányában (FARKAS 1970. 60); az álom--való, álom—élet notívum jelentkezik itt, mint a XIX—XX. század fordulóján sok más költő művében, sőt már az 1049 utáni költői alkotásokban. A századforduló világának ellentmondásossága, az élet dekadens szépsége és sejtelmessége, megoldhatatlan ellentmondásossága fejeződik ki finom művésziséggel, amit bizonyos stiláris eszközök "ellenpontozó" szövegbe szerkesztésével is támogat a költő. Ilyen színnevek és színmegjelölések szövegbeli előfordulása. A kontraszthatá s felfedezhető a szövegrészekben. A "valóság" — Tábory Elemér környezetének — "képeiben" az aran y, ezüs t szímnegjelölés, a fehér; a pasztell színeket és a halvány átmeneti színeket ( rózsaszí n, szürk e, ezüstszürk e, k ékesfehé r, sárgászöl d) jelölő szók és a határozatlanabb színmegjelölések ( söté t, halván y) gyakoribbak; az írnok "álombeli" történetében jobbára a piros, zöld, sárg a, ké k erőteljes, tiszta színei fordulnak elő, érdekesen, stiláris eszközzel erősítve a "valóság" álomszerűségét (mégsem elmosódott voltát), és az "álombeli" környezet vaskos, naturális jellegét egyfelől, másfelől pedig a "valóságos" környezet túlfinomultságát és az "álom" durvaságát. A vörö s és a piro s ott jelenik meg Tábory Elemér történetében, ahol a cselekmény szerint énje és egyénisége egyre jobban összemosódik a gyűlölt írnokéval. A vörö s és a piro s az érzékiség, a vadság és a láz színe a tartózkodó, mindenben banálistól irtózó Babits szövegében.
