Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Fekete Péter: A földrajzi nevek változása Tiszaszőlősön

- 14 03—84). Talán ide kívánkozik még KÁZMÉR MIKLÚSnak az a véleménye is, hogy a földrajzi nevek közötti minőségi különbséget funkciójukban kell keresni (KÁZMÉR, A földrajzi nevek egyik elméleti kérdéséhez. Névtudományi vizsgálatok. 1960. 88). KÁZMÉR megjegyzése DEME LÁSZLÜnak szánt válasz volt arra, hogy minőségi különbség van a dűlőnevek, valamint a helység-, víz- és legységnevek között. KÁZMÉR a funkció szempontjából teljes értékű tulajdonneveknek tartja a határneveket (i. m. 86—87). Úgy gondolom, hogy a földrajzi nevek változásának vizsgálatakor ennek a funkciónak, a funkció változásának vizsgálatát sem lehet figyelmen kívül hagyni. Tiszaszőlós összegyűjtött földrajzi neveinek felhasználásával, az adatközlőktől szerzett ismeretek alapján, a különböző szakirodalom segítségével igyekeztem a faluban a nevek változását nyomon követni. Tapasztalataimat — a teljesség igénye nélkül — az alábbiakban rögzítem. A lakosság egyes rétegeinek névismerete lényegesen különbözik egymástól. A névismeret elsősorban az emberek korától, a korábbi foglalkozásától függ, de nem lehet említés nélkül tragyni még néhány más tényezőt sem (a határnak hány tájrészén volt a földje, az egyénnek a szerepe a faluközösség életében: esküdt ember, bíró, falusi kisbíró stb.; barátsági, rokoni kapcsolatok stb.). Legtöbb nevet azok a nem nagy földterülettel rendelkező középparasztok ismernek, akik kevés földjük nellett mindig béreltek a határ különböző részein, eljártak fogattal dolgozni az iga nélküli kisebb és nagyobb birtokkal rendelkezők földjeire, fuvart vállaltak stb. A nagy rokonsági és barátsági kapcsolatok ügy játszanak szerepet, hogy divatos volt kalákában dolgozni, egymást segíteni, másrészt a falusi társas élet korábban intenzívebb volt a mainál. Vasárnaponként, ünnepeken, disznótorok, keresztelő, lakodalmak alkalmával beszédtéma volt a föld, a határ, a termelés, s ez a nevek ismeretét, terjedését, fennmaradását segítette. INCZEEI GÉZA a névismeretben különbséget tesz a telekkönyvben rögzített hivatalos nevek és a szájhagyományban élő határrésznevek között. Makó környékén a falunak valamennyi tielybeli lakója ismeri a település határának hivatalos dűlőneveit, ezeket a neveket használják, és lokalizálni is tudják. Ezzel szemben a szájhagyományban élő határrésznevek ismerete nem ilyen általános (INCZEEI, i. m. 52—53). 1iszaszőlősre vonatkozóan ezt nem lehet így általánosan kijelenteni. Az kétségtelen, hogy a hivata-