Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

E. A. Plehanov: A történelmi optimizmus megalapozása V. I. Ver-nadszkij világnézetében

- 83 les körére kell támaszkodni, melyek komplex, általános tudományok egészéből dolgozhatók ki. Másodszor, amennyiben a bioszféra csupán egyedi planetáris burok, akkor minőségileg időben és térben pontosan meg van határozva. Magában foglalja, hogy a formálódó világképben összekapcsolható az oly fontos tér-idő dimenzió a természettudományos konkrétsággal. A bioszféra planetáris nézőpontja éj perspektívát nyit meg a társadalmi valóság bekapcsolására a természettudományos világképbe. Fz az elképzelés Vernadszkij nooszféra koncepciójában valósult meg. A nooszféra értelmezése a természettudomány kategoriális hálójában a XX. század első felében rendkívül különleges helyet foglalt el. Miküzhon a tudományos absztrakció szélsőséges, maximálisan tág sorába tartozott az elmélet, Vernadszkij szorosan a Föld-tudomány empirikus anyagára támaszkodva fejlesztette azt. Elképzelésében a nooszféra koncepciót -- mely általánosítás eredménye kell hogy legyen — alá kell támasztania minden tudományos adatnak. Ugyanakkor ha a tudós a kérdést nem csak a természet, hanem az emberi történelem tükrében vizsgálja, a nooszféra fogalma társadalomfilozófiai tartalommal bővül. E minőségében már értékes világnézeti képződmény, mely túlnő a pusztán tudományos megismerés keretein. Vernadszkijnál a nooszféra elmélet kidolgozásának logikája alapjaiban különbözött a filozófiai (és természettudományos) naturalista logikától, amely a társadalmat a természet szülöttjeként vizsgálja, a tudományos analízis szokványos objektumának minőségében. A társadalomnak mint anyagi képződménynek a szemlélete, melyben érvényesülnek az általános fizikai törvények, és amely beletartozik a tágabb értelmezésű természeti realitásba a tradicionális természettudományos világkép jellemző vonása, amit Vernadszkij nem utasít el. Kiemeli azt a planetáris viszonyoknál különösen kézzelfogható tényt, hogy az ember, "mint minden élőlény a létezés szempontjából csak a világ egy meghatározott szférájában tud csnlekeríni és gondolkodni — a bioszférában, meghatározott földi burokban, amellyel elválaszthatatlanul és törvényszerűen össze van kötve, és amelytől nem válhat meg".

3 (Ford.: H. Á.) Ez a megállapítás a tudós számára nem elméleti munkájának eredményeként jelenik meg, hanem sokkal inkább "empirikus általánosításként", amit konkrét adatok halmaza támaszt alá. és kiindulópontként szolgál az emberi társadalom szerepének analíziséhez. Éppen ilyen empirikus jellege van az emberi történelem kapcsolatának