Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
E. A. Plehanov: A történelmi optimizmus megalapozása V. I. Ver-nadszkij világnézetében
- 84 a bioszféra vagy még tágabban a Föld geológiai evolúciójának fejlődésével. Megkérdőjeleződik a hagyományos elméleteknek azon tétele, miszerint a társadalom a földi evolúció legfejlettebb foka — ez naturalizmussal fenyeget, és a természettudomány számára nern túl produktív. Tartózkodva attól a következtetéstől, miszerint Vernadszkij átlépte volna a természettudomány határait — az emberiség megjelenésével a bioszféra fejlődésének új szakaszáró l beszél. Ezzel együtt nem naturalizálja a társadalmat, hanem történelmivé teszi a bioszférát. Vernadszkij egyike volt azon természettudósoknak, akik felismerték a konkrét tudományos megismerés objektumainak történelmi, jellegét, s azt, liogy lehetetlen a társadalmi tényezőktől való elvonatkoztatás a természeti folyamatok vizsgálatában. Ily módon a teljesebb és p^tnsabb természettudományos kutatások feltétele a sajátos történelmi valóság. "Ez úton -- írta Vernadszkij — nagyobb tudományosságra támaszkodva megérthetjük, hogy mi a tartalma bolygónk geológiailag kritikus periódusának. A nooszféra építésében mi megéljük azt a szakaszt; természetesen teljesen más megvilágításban látjuk, másként viszonyulunk hozzá, mint amikor arról a geológiai múltról vitázunk, amelyben ember még nem élt a bolygón. Az élet első földi hatásai történelmi tartalmuk ismeretében válnak világossá." 4 (Ford.: H. Á.) Vernadszkij az emberi tevékenység egyre növekvő szerepét tanulmányozva a geológiai folyamatokban megalkotta a nooszféra fogalmát, amelyben szintetizálta az ember biogeokémiai funkcióját a természetben, valamint a bioszféra fejlődésbelileg új állapotának szociális-történelmi jellegét. Mint eredmény, a nooszféra fogalmának ambivalenciája két ellentétes nézőpontból közelíthető rneg. Társadalmi szempontból a nooszféra az emberiség, mely önmaga számára átformálta a bioszférát, annak új geológiai formáját teremtve meg. Természettudományos tartalma szerint a bioszféra fejlődésének magasabb foka, mely az ember geológiai erővé válása következtében jött létre. Számunkra mindenekelőtt az az összefüggés érdekes, hogy megőrizve a társadalmi-történelmi törvények belső sajátosságát, lehetővé teszi. — beolvasztva őket a földi folyamatokba — ezen törvények objektív jellegének hangsúlyozását. Másként mondva, a biogeokémiai funkciók jelenlétében a társadalmi törvényszerűségek azonos értékűek lesznek a fizikai törvényszerűségekkel, megőrizve eközben saját belső tartalmukat.