Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban
- 35 totta a hit tekintélyét. Azáltal változtatta a papokat laikusokká, hogy a laikusokat papokká változtatta. Azáltal szabadította meg az embert a külső vallásosságtól, hogy a vallásosságot a belső emberré tette. Azáltal 22 emancipálta a testet a lánc alól, hogy láncraverte a szívet." A Kéziratokba n Marx ezzel párhuzamban fejti ki a régebbi gazdasági elméletek (monetär- és merkantilrendszer) és a nemzetgazdaságtan viszonyát. A párhuzam lényege, hogy amiképpen a protestantizmus belsővé tette a vallásosságot, ugyanúgy fedezze fel Adam Smith a munkát a magántulajdon belső lényegeként. "E felvilágosult nemzetgazdaságtan szemében, amely felfedezte — a magántulajdonon belül — a gazdagság szubjektív lényegét , ezért fétisimádóknak, ka tolikuso knak jelennek meg a monetär és merkanti trendszer hívei, akik a magántulajdont csak tárgy i lényegnek tudják az ember számára. Engel s ezért joggal nevezte Adam Smitht a nemzetgazdaságtan Lut23 herjának." Ezek után következik az analógia tényleges ki fejtése, a Bevezeté s szellemében. Idézzük: "Mint ahogy Luther a külsőleges világ lényegeként ismerte fel a vall ás t , a hite t, s ezért szembelépett a katolikus pogánysággal, mint ahogy megszüntette a küls ő vallásosságot, amikor a vallásosságot az ember bels ő lényegévé tette, mint ahogy tagadta a laikuson kívül meglevő papokat, mert a papot a laikus szívébe helyezte át, éppúgy megszüntetik az emberen kívül leledző és tőle független — tehát csak külsőleges módon fenntartható és megőrizhető — gazdagságot, vagyis megszüntetik ezt a külsőleges gondolatnélküli tárgyiságo t, amikor a magántulajdon bekebeleződik magába az emberbe és magát az embert annak lényegeként ismerik fel".^ Alapvető, bár nem túlzottan elismert gondolatok ezek a marxi történetfilozófiában: az emberi tevékenység döntő filozófiai mozzanattá emelése történik meg. Ezért alapvető fontosságú a valláselméleti vizsgálódás szempontjából is. Ahogyan ennek a tevékenységnek a korlátozottsága sem mellőzhető, amelyet Marx azonnal hozzáfűz a fejtegetéséhez: "de viszont magát az atibert a magántulajdon meghatározottságá25 ban tételezik, mint Luthernál a valláséban". Ez pedig nem az ember elismerése, hanem az ember elismerésének látszata csupán. Hiszen a nemzetgazdaságtan a magántulajdont teszi az ember lényegének, nem a munkát, a társadalmat, mert ezeket csak elidegenült formájukban képes felismerni. Ez a gondolat fogalmazódik meg a következőkbe: "Amennyiben a magántulajdont tevékeny alakjában szubjektummá teszik, tehát ugyanakkor az embert
