Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/10)

Kelemen Imre: Zenetanítás az egri érseki tanítóképzőben III. rész (1920-1939)

- 13 - í kötet súlyosan elmarasztaló kritikát kapott (19). Ettől függetlenül mégis mindvévig megtalálhattuk a kötelezően előírt kották és könyvek sorában. A kántori gyakorlatban ugyanis nagyon jól hasznosítható kiadvány volt, nemcsak azért mivel tartalmazta a leghasználatosabb énekeket, hanem azért is, mert a kíséretek játéktechnikai szempontból nem jelentettek különösebb nehézséget, többségük jólhangzó volt, s alkalmasnak bizonyultak a nép énekének vezetésére is. A harmónium és az orgonajáték alapjait néhány évig Kosáry iskolájából, majd később a Bató-Csukás-féle Harmóniumiskolából tanulták. Bevezetésre került Sztankó Béla ötkötetes, zenei és módszertani szempontból egyaránt jó színvonalat jelentő Énekiskolá-ja is. A líceummá való átszervezést követően Kerényi György "Énekes Líceum" című tankönyv köteteit használták. Kötelezően előírt tankönyv volt még Siklós: Összhangzattan-a is. Kiegészítő anyagként az V. osztályban, az elemi iskolában megtanítandó dalok kíséreteivel is foglalkoztak Kosáry gyűjteménye alapján. Az intézet hangszerekkel való ellátottsága a 30-as években általában kielégítőnek mondható. Ezt úgy kell értenünk, hogy az oktatáshoz nélkülözhetetlen mennyiség biztosított volt s az magában foglalta a gyakorlásra szolgáló hangszereket is. Állapotuk azonban az állandó, s aligha mindig szakszerű használat miatt nem volt megfelelő. Az állomány felújításának szükségességét az Intézet vezetői is felismerték. A hangszerek beszerzése folyamatos, de takarékos keretek között történt. Az 1930/31-es tanévben készült el a zeneterem 12 változatú 2 manuálos orgonája, amelyet a pécsi Angster cég készített. Ára 12 ezer pengő volt (20). Vásároltak gyakorló (1 járékú) harmóniumokat, zongorát, hegedűket továbbá a zenekar számára fa-, és rézfúvós hangszereket is. Tervezték hangversenyzongora beszerzését is. A kottatár is gyarapodott. Bitternek gondja volt rá, hogy az új magyar kiadványokat megvásárolják. A Magyar Kórus, a Katolikus Kántor és az Énekszó című folyóiratokra több diák is előfizetett. Számukra, énektanáruk javaslatára, a kiadó kedvezményt adott. A Lavotta Zenekor tagdíjaiból főleg hangszeriskolákat és zenekari művek kottáit vásárolták meg, s ebből az összegből fedezték a kisebb hangszerjavításokat is. Bitter természetesen tisztában volt a tanítóképzőkben folyó zenetanítás erős korlátaival. A tömegtanítás (voltak 55 fős osztályok is!) olyan oktatási keret volt, amelytől még a lelkiismeretesebb tanulói és