Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/10)

Kelemen Imre: Zenetanítás az egri érseki tanítóképzőben III. rész (1920-1939)

- 12 - í elsajátíthassa. Jól látta, hogy mennyire fontos a tanítóság zenei képzésének alaposabbá tétele a mi viszonyaink között, hiszen hazánkban a vidéki ének-, és zenekultúrát jórészt a tanítók terjesztették és ápolták (16). Napirendre került - valamennyi katolikus képzőben a kántorképzés reformjának ügye is. Az 1931-ben megjelent Harmat-Sík-féle "Szent Vagy Uram!" című népénektár, amelynek használatát a kezdetben igen erős ellenállás dacára a legtöbb egyházmegyében kötelezően bevezették — a kántorokat ugyanis az eddigieknél jóval nehezebb feladatok elé állította. Szokatlanak voltak benne a régi magyar énekek, túlságosan modernnek érezték s technikailag nehéznek tartották jónéhányan az orgonakíséreteket (17). De ettől függetlenül is minden illetékes szakember előtt nyilvánvaló volt, hogy a tanítóképzőben még a legjobb vezetés mellett is csak szerény eredmény volt elérhető a növendékek legtöbbje számára a zenében. A reform célkitűzései között éppen ezért továbbképző szemináriumok terve is szerepelt. Ezeket a püspöki székhelyeken lévő tanítóképzőkben tartották volna, iskolai szünidők idején. Megvalósítására, legalábbis Egerben, nem került sor. A reform kevés kézzelfogható eredménye közül említést érdemel, hogy a Püspöki Kar 1930-ban kiadott rendelkezése értelmében kántori állások betöltésénél csak a katolikus képzőkben szerzett oklevelet fogadták el teljes érvényűnek. Mivel az állami tanítóképzőben a kántorképzésben való részvétel fakultatív volt, a rendeletet követően megnőtt azoknak a száma, akik Egerben tették le a kántorképesítő vizsgát. A kántorképzés tantervi reformmunkálataiból Bitter egyébként is jelentékeny részt vállalt. Az újonnan bevezetett kották és tankönyvek közül elsősorban a "Szent Vagy Uram!" énektár orgonakönyve érdemel említést. Használatát azonban erősen korlátozta az a körülmény, hogy magas bolti ára miatt csak nagyon kevesen tudták megvenni s az intézet is csak kevés példánnyal rendelkezett (18). Továbbélt a Zsasskovszky-hagyomány is, amelynek egyik ékes bizonyítéka volt, hogy a testvérpár szerkesztésében 1858-ban megjelent 4 szólamú orgonakíséretként is használható énekkari letéteket tartalmazó ifjúságnak szánt "Ima és énekkönyv", 1934-ben már a 18. kiadásban jelent meg. A hangjegyes részt Meiszner Imre és Zasskovszky József dolgozták át. Az énekek sora az új kiadásban néhány régi dallammal bővült s ezen kívül átvettek javított szövegeket a "SZENT VAGY URAM!"-ból is. Ennek ellenére a