Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez

- 6 tius és Eusebius által megásott verméből az egyházi gondolkodást. Augustinus a bibliai hagyomány értelmében vázolja az emberi történelem előfeltételeinek létrejöttét, azaz a Földnek mint színtérnek, az embernek mint szereplőnek, valamint az egyéb élőlényeknek mint az ember létfenntartását biztosítani hivatott tényezőknek az Isten által történő megalkotását, azaz teremtését. A teremtés mozzanatainak vizsgálatában — áttekintve a hat, illetve hét nap eseményeit, s azok szimbolikus értelmezését adva — külön, kiemelten szól az angyalokról. Ennek az az oka, hogy — szerzőnk nézete szerint — bennük mintegy a kétféle szeretet által megosztott emberiség majdan lefutandó útja összegződik. Az angyalok közül is csak egyesek maradtak hűek teremtőjükhöz, mások pedig elfordultak tőle. Két csoportra különülésüknek oka az, hogy lelkűknek egyik fő eleme, akaratuk rossz irányba tévedt. Ez utóbbiakat Isten büntetésként a pokolra vetette. Augustinus szerint ezt örökíti meg jelképesen a Szentírás, amikor arról szól, hogy az Úr "... elválasztotta a világosságot a sötétségtől"

6. A teremtett lények — köztük a földi élővilág tagjai — hierarchikusan -rétegzett rendszert alkotnak. Az abban elfoglalt helyüket Isten jelöli ki: "A teremtmények közül ... az élők előbbre valók az életnélkülieknél, valamint a nemző vággyal bírók azoktól, akik azt nélkülözik. Továbbá az érzők felülmúlják az érzéknélkülieket".

7 Miután felvázolta ezt a többszintes tablót, rámutat, hogy itt nem statikus, minden területen mindenkor abszolút érvényű minősítésről van szó, az egyes létezők itt nyert értéke nem minden vonatkozásban örök, minthogy gyakran módosítja azt az emberi szükséglet éppen aktuális igénye, az "akkor és ott" hasznosságának relatív mércéje. Itt valójában szó sincs az eredeti rendszer felbomlásáról, sokkal inkább egy új aspektus belépéséről. így az isteni eredetű teremtményi tökéletességet tükröző értékrend mellé teljesjogú paralell vonulattá nőtt fel egy másik, az emberi érdek nézőpontjából megfogalmazott, a gyakorlati hasznosságot tükröző klasszifikáció. Az említett új nézőpont feltűnése nagyjelentőségű mozzanat, mivel elismeri az ember jogát a természet javainak korlátlan felhasználására. Az ember efféle tevékenysége útjából elhárít minden akadályt azáltal, hogy érdekeit nem korlátoztatja a természet értékrendjével. így világossá válik, hogy Augustinus szerint az emberi élet gyakorlatában — az anyagi javak tekintetében -