Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bohony Nándor: Tata 1695-ben

- 32 tönköly zab Összesen: Mindösszesen: 1,5 349,25 531,0 1273,5 0,2 24,7 41,7 100,0 A kenyérmagvak (őszi- tavaszi búza, tönköly) vetésterülete így 745,25, a takarmánygabonáé (őszi- tavaszi árpa, rozs és zab) pedig 528,25 köbölre rúgott, vagyis nem volt sokkal kevesebb, mint az előbbieké. A kenyér- és a takarmánygabona vetésterülete tehát durván úgy aránylott egymáshoz, mint hat a négyhez. Mindez felveti azt a fontos kérdést, hogy a kenyérgabona vetésterülete vajon fedezhette-e az összírottak szükségleG teit. SUCHER VAN BATH szerint három, illetve négyszeres szemhozam esetén másfél—két hektár szántó volt képes eltartani egy embert. A 745,26 köbölnyi búzaföld számításaink szerint 558,93 kat. holdat, azaz 321,59 hektárt tett ki, s ez azt jelenti, hogy a 644 összeírottra fejenként 0,49 hektár jutott, vagyis jóval kevesebb a SUCHER VAN BATH által megjelölt értéknél. Valamivel kedvezőbb eredményre jutunk, ha a terméseredmények felől közelítjük meg a kérdést. A város 1720. évi összeírásának jegyzőkönyvében azt olvashatjuk, hogy a szántók egységnyi területén átlagosan négy köböl gabona termett. A kenyérgabona termelésére fordított 745,25 köbölnyi vetésterületen így megint csak átlagot véve alapul 2981 köböl, vagyis 1618,7 hektoliter gabona volt előállítható. Arányos megoszlás esetén a fenti 644 személlyel számolva egy főre 2,51 hektoliter jutott volna, s ez a nagyságrend már fedezhette a szükségleteket."^ Csakhogy a fent kimutatott gabonatermés korántsem egyenletesen oszlott meg az adózók kezén, és a megtermelt gabonát sem lehetett csak az élelmezésre fordítani, mivel a termés negyedét, mint vetőmagot félre kellett tenni, a fennmaradó mennyiség további tíz százalékára pedig az egyház, illetve a tizedbérlő tartott számot. Összegezve megállapítható, ha krónikus éhezéssel nem kell is számolnunk a korabeli Tatán, a kenyérfejadagok azért elég szűkösek lehettek. Erre utal egyébként az a forrásunkban gyakran felbukkanó, főleg a törttelkes gazdák neve alatt olvasható sztereotip fordulat: "aratással keresi kenyerét". Fentebb már láttuk, hogy a szántók 41 %-át a takarmánygabona, elsősorban a zab és az árpa foglalta el. Mindez azt sejteti, hogy a lakosság-