Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Kiss László: Lenin nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontja kiala-kulásának és fejlődésének néhány kérdése 1912 előtt

- 96 alternatívát szembeállítani a "kulturális-nemzeti autonómiá"-val. Azzal a követeléssel, anely még egyébként sem vált a bundisták programjának szilárd (alap)elemévé. (MÁTÉ 1985, 31, 39. o.) Emellett 1905 előtt a fő veszélyt a PPS-isták szeparatista törekvéseiben látta, s a fő tüzet rájuk, nem pedig a — nagy, centralizált köztársaság "integritását" nem veszélyeztető — kulturális-nemzeti autonómiát szorgalmazók nézeteire zúdította. A felsorolt szempontok mellett ebben az esetben sem hagyhatók figyelmen kívül a taktikai megfontolások. Lenin tisztában volt azzal, hogy számos olyan, az egységes centralizált országos párt létrehozását, valamint a minimális program 9. pontját is elfogadó nem orosz szociáldemokrata szervezet, csoport vagy egyén stb. is volt, akik (illetve amelyek) a demokratikus köztársaságon belül maradó nemzetek és nemzetiségek "önrendelkezését", a nemzetiségek "autonómiáját" nem a lenini értelemben fogták fel, hanem többnyire az egymással föderatív kapcsolatra lépő "nagy" oroszországi nemzeteken belül a "kis" (vagy nem kompakt módon elhelyezkedő) nemzetiségek számára biztosított területi vagy kulturális autonómiaként, vagy a kettő kombinációjaként. (BURMISZTROVA-GUSZAKOVA 1976, 61-62. o.; BURMISZTROVA 1969, 101, 102. o.) Leninék tehát, nem akarván — a nemzetiségi kérdésben elkövetett eme (egyébként sem központi fontosságú) hibák bírálatával -- "eltántorítani" ezeket a (más, fontosabb kérdésekben többnyire a lenini vonalat támogató, vagy ahhoz közelálló) nem orosz szociáldemokratákat, elsősorban nézeteik közös, azonos vagy hasonló vonásait, illetve tartalmát emelték ki, nem pedig a részletkérdésekben megmutatkozó eltéréseket. Ennek során még bizonyos — az elvi jelentőségű kérdéseket nem érintő — taktikai engedményektől, kompromisszumoktól sem riadtak vissza. Ennek az eredményeként kerülhetett be az OSZDMP politikai programjába (a 3. pont mellett) a nagy vitát kiváltó 8. pont is. Lenin már a kongresszust megelőzően hajlott volna afelé a kompromisszumos megoldás felé (amelyet a Bund végülis elutasított), hogy a saját programtervezetükbe pontokat vegyenek be például "a nyelvek egyenjogúságáról és a nemzeti kisebbségek védelméről" stb. (MÁTÉ 1985, 36. o.) A kongresszusi vitában a bundisták az állampolgárok egyenjogúsága mellett (amelyet Leninék elegendőnek tartottak) felvetették a "nyelvek egyenjogúságáénak és a "nyelvek elnyomásá"-nak a kérdését (hogy "a határterületek ne gyanúsítsák a szoci-