Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Törőcsik Miklós: Milyen emancipációt? Egy 1843-as Marx-tanulmány időszerűsége

- 81 Illetve: "A zsidó, aki különös tagként áll a polgári társadalomban, csak a polgári társadalom zsidó-mivoltának különös megjelenése". (MARX, K. 375.) Marx hangsúlyozottan az alapzat lényegének a megragadására törekszik, hogy a származtatott szférák mibenléte ebből nyerhesse magyarázatát. Olyan viszonyt fedez fel e szférák és alapzatuk, természeti bázisuk, előfeltételük között, amilyen korábban isten és a világ viszonya volt: ahogyan akkor az istenben találta meg az ember a lényegét, most a pénzben. Ahogyan korábban az isten uralkodott a világon, most a pénz uralkodik. Ezáltal viszont isten uralma lefokozódott. Marx gondolatmenete kristálytiszta. A kiindulópont "A gyakorlati szükséglet, az önzés a polgári társadalo

m elve és tisztán mint ilyen lép elő, mihelyt a társadalom létrehozza méhéből a politikai államot. A gyakorlati. szükséglet és a haszonlesé

s istene a pén

z ." A folytatás: "A pénz az ember munkájának és létezésének tőle elidegenült lényege, és ez az idegen lényeg uralkodik rajta, s ő imádja azt." Végül: "A váltó a zsidó valódi istene. Istene csak illuzórikus váltó." (MARX, K. 375.) Ezzel a polgári társadalom elidegenültsége kiteljesedett. Nagyon jellemző egyébként, hogy Marx újra és újra a valláshoz hasonlítja az emberi elidegenedést, amelyet, éppúgy, mint az államot, a pénzt, az életének meghasonlottsága miatt termeli az ember, tehát amiatt hozza létre saját lényegi erőinek önmaga fölött uralkodó világát. Az előzőekben a hangsúly az emberi világ "zsidóságán", a kereszténység által gyakorlativá tett zsidó szellemen, tehát a világi korlátoltságon, az elidegenedés egyik mozzanatán volt. Most a másikon: "Az elidegenedés a külsővé, idegenné tevés gyakorlata. Ahogy az ember, ameddig a vallás foglya, csak úgy tudja saját lényét tárgyiasítani, hogy idege

n fantasztikus lénnyé teszi, úgy az önző szükséglet uralma alatt csak úgy tevékenykedhetik gyakorlatilag, csak úgy hozhat létre gyakorlatilag tárgyakat, ha termékeit éppúgy, mint tevékenységét egy idegen lény uralma alá helyezi és nekik egy idegen lény — a pénz — jelentését tulajdonítja." (MARX, K. 377.) Az egész eddigi elemzés, egyetlen lényeges célt szolgált. Megmutatni azt, hogy a politikai élet, tehát az állam "objektív illúziója", látszólagos és egyben valóságos uralma a társadalom felett éppúgy a társadalom életviszonyaiban találja magyarázatát és leli meg gyökerét, mint a vállá-