Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)
Törőcsik Miklós: Milyen emancipációt? Egy 1843-as Marx-tanulmány időszerűsége
- 78 lampolgár, a napszámos és az állampolgár, a földbirtokos és az állampolgár, az eleven egyé n és az állampolgá r közti különbség. A vallásos ember és a politikai ember közti ellentmondás ugyanaz az ellentmondás, amely a burzso á és a citoyen , a polgári társadalom és annak politikai oroszlánbőre között áll fenn." (MARX, K. 357.) Az állam előfeltételét, a polgári társadalmat Marx a következőkben az önzés, a bellum omnium contra oinne s világának mutatja be, ahol az egyén nemcsak a többi embertől szakadt el, hanem önmagával is szembekerült. Ebből a világból szakadt ki a poliLikai élet, amelynek viszonya a polgári társadalomhoz kétféle lehet. Egyrészt "önérzetes pillanataiban" igyekszik elnyomni saját korlátozott bázisát: ez a forradalom pillanata, amikor éppen az állam segítségével lendül előre az ember az emberi emancipáció irányába. Másrészt viszont: "Ugyanolyan ellentétben áll vele, ugyanolyan módon gyűri le, mint a vallás a profán világ korlátoltságát, azaz úgy, hogy ő is kénytelen a polgári társadalmat ismét elismerni, helyreállítani és magát uralmának alávetni." (MARX, K. 357.) Mivel Marx ugyanarra az előfeltételre vezeti vissza a vallást és a politikai államot, teljes joggal minősítheti az utóbbit túlviláginak, s jellemezheti az egész viszonyt vallásinak. A következőképpen: "Vallásossá teszi a politikai állam tagjait az a dualizmus, amely az egyéni élet és az emberi nem élete, a polgári társadalom élete és a politikai élet között fennáll, vallásossá teszi az, hogy az ember a valóságos egyéniségéhez képest túlvilági állami élethez mint a maga igazi életéhez viszonyul, vallásossá annyiban, hogy á vallás itt a polgári társadalom szelleme, az ember embertől való elválásának és eltávolodásának kifejezése". (MARX, K. 362.) Ebből viszont az következik hogy e "túlvilági" szférában lejátszódó emancipáció csak korlátozott lehet. Igaz ugyan, hogy az "eddigi világrenden belül " a legnagyobb haladás, de "nem a végső formája" az emberi emancipációnak. Marx Az ember és polgár jogainak nyilatkozatá t elemezve igazolja, hogy a politikai emancipáció, amelyben "citoyent az önző homme szolgájává nyilvánítják", amely tehát a polgári társadalom "megrendelésére" zajlik le, csak politikai módon semmisíti meg előfeltételét. A tulajdont úgy, hogy biztosítja a tulajdon szabadságát, a vallást úgy, hogy biztosítja a vallásszabadságot. Ez azonban nem teremti meg az ember sza-
