Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Törőcsik Miklós: Milyen emancipációt? Egy 1843-as Marx-tanulmány időszerűsége

- 79 badságát, mivel ez éppen a polgári társadalom ellentmondásainak elismerése, szentesítése, kiteljesítése: "az önzés biztosítás

a Összegezve: "a politikai emancipáci

ó önmagában még nem jelenti az ember

i emancipációt". (MARX, K. 363.) A politikai emancipátorok (a politikusok: a forradalom vezetői, az állam vezetői) tudatában a politikai emancipáció és az emberi emancipáció viszonya fordítva jelenik meg. A cél (az emberi emancipáció) eszközként, az eszköz (a politikai emancipáció) célként. A megfordítás okát a politikai emancipáció átfogó jellegében kell látnunk, abban, hogy a politikai forradalom "a politikai államot mint általáno

s ügyet, azaz mint valódi államot konstituálta." (MARX, K. 369.) Az államnak ez a kiteljesedése, illetve a politikai élet "önérzetes" pillanatai azt az illúziót keltik, hogy az emancipáció túlmegy a "megrendelő" szándékán, az cnzo magánemberen, a polgári társadalmon, mivel valóban túlment eg

y régi társadalmi állapoton. A régi társadalom felbomlása azonban nem az addigi világrend felbomlasztása, így a politikai emacipáció korlátozottsága hamar lelepleződik: az előfeltételeiben meglevő korlátozottságot nem tudja megszüntenti. "A politikai forradalo

m a polgári életet úgy bontja fel alkotórészeire, hogy magukat ezeket az alkotórészeket nem forradalmasítj

a és nem veti alá kritikának. A polgári társadalomhoz, a szükségleteknek, a munkának, a magánérdeknek, a magánjognak a világához úgy viszonyul, mint fennállásának alapjához

, mint további megalapozás nélküli előfeltételéhez

, ennélfogva természeti bázisáho

z ." Ezért, minden látszat és illúzió ellenére, amelyet a forradalom nagyszerűsége vagy a citoyen kábulat szül és amely tiszteletreméltó naivitást és hitet ad a forradalmároknak, "Végül is az ember mint a polgári társadalom tagja számít a tulajdonképpeni embernek, a citoyentől megkülönböztetett hommenak, mert ő az ember a maga érzéki egyéni legközelebb

i létezésében, míg a politika

i ember csak az elvonatkoztatott, mesterséges ember, az ember mint allegorikus, erkölcs

i személy. A valódi embert csak az önz

ő egyén alakjában, az igaz

i embert csak az elvont citoye

n alakjában ismerik el." (MARX, K. 370.) A látszat és a látszat okának felszámolása az emberi emancipáció megvalósítása. Az emberi emancipáció lényege, hogy az ember lényegi erőit nem egy túlvilági szférában, (vallás, állam) önmagától elszakítva formál-