Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)
Jakovlev, R. J. - Koncsos Ferenc: Tevékenység, személyiség és er-kölcsi nevelés
- 56 kor az erkölcsi determinizmust egyéni szabadságként élheti meg. Az erkölcsi kötelesség szabad és aktív teljesítése lehetővé teszi, hogy az egyén ne pusztán engedelmeskedjék a közösségi követelményeknek, a kötelesség teljesítése ne önfeladást, konformizmust vagy nonkonformizmust eredményezzen. Olyan társadalmi feltételeket kell ehhez teremteni, ahol az önmegvalósítás nem a fennálló megtagadása révén érhető el. Ezt mozdítják elő a szocialista viszonyok, mégpedig abban a vonatkozásban, hogy a személyiség és a társadalom gazdasági-politikai érdekeinek egységesülése lehetővé teszi — a társadalmi tulajdon alapján —, hogy az egyén közösségért végzett cselekvése saját érdekeinek megvalósítását is eredményezze. A szocialista társadalmi viszonyok fejlődése következtében kiküszöbölődik az egoizmus és altruizmus ellentéte, s lehetővé válik a kollektivitás és gazdag individualitás együttes megvalósítása. A szocialista erkölcs alapelvének, a kollekti vi tás-humanitá s elvének gyakorlati megvalósítása hosszú és bonyolult folyamat, amelyet nem szabad leegyszerűsíteni. A szocialista társadalom fejlődésében a kollektivista magatartás mellett "az individualista szemlélet, a mások rovására, a társadalom kárára való gyarapodás törekvése egyik-másik emberben még a szocialista viszonyok végleges kialakulása után is megmarad, sőt olykor újra is termelődik". (ANDROPOV 1983. 59.) A szocialista társadalom fejlettebb szakasza azonban magával hozza az erősödő türelmetlenséget az amorális viselkedéssel, a humánus emberi viszonyok megsértőival szemben. Az amorális magatartás jellemzői mint a protekció, a klikkszellem, bürokratizmus stb. helyrehozhatatlan károkat okoznak az egyének erkölcsi érzékében és az életigenlő erkölcsi felfogásban. Hatására erősödnek azok a tendenciák, amelyek az üres individualizmust tükrözik. Ezért a társadalmi közösségekben és szervezetekben olyan erkölcsi légkört kell teremteni, amely lehetővé teszi és ösztönzi a kölcsönös tiszteletet, az emberi méltóság tiszteletben tartását, az igazságosságot, érzékenységet a magas szintű, öntudatos fegyelem iránt, mély felelősségérzetet a kapott feladatért, élesedő türelmetlenséget mindennemű fegyelemsértéssel, szabályszegéssel szemben, azaz a kollektivizmus igazi tartalmának kibontakoztatását. A kollektivitás-humanitás gyakorlati érvényesülése az egyén számára