Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Halmai István: Az Egri Érseki Jogakadémia a jogi felsőoktatás rendszerében

- 136 tak, alapvetően Werbőczy Hármaskönyve és a törvények alapján. Az egyetemi karon kívül a jogi oktatás műhelyeit a magyar királyság területén az ellenreformáció időszaka alakította ki alapvetően. A protestáns egyházak középfokú iskoláikat szisztematikusan alakították felsőfokú tanintézményekké. A gimnáziumok fölé filozófiai és jogi évfolyamokat szerveztek, fejlesztették,"

5 később a bölcseleti oktatás a középiskolákba integrálódott, a jogi oktatás pedig a főiskolák jogi tanszékeivé szerveződött (vagy jóval később önálló jogakadémiává vált) (TRÚCSÁNYI, 1980. 368.1.). A katolikus egyház a jezsuiták akadémiáit igyekezett egyetemekké fejleszteni, s ezeken az egyetemeken (pl. a kassain, amelyet I. Lipót ruházott fel ilyen ranggal) már folyt egyházjogi oktatás, de csupán ez. Hasonló a helyzet a már 1698 óta működő kolozsvári főiskolán is. Az 1745ben indult és Győrött működő jezsuita akadémián a teológiai tanszéken szintén oktattak kánonjogot. A fenti intézmények azonban nem világi értelmiségi képzéssel foglalkoztak. Feltűnő kivételt képezett ezek sorában az 1740-ben alapított egri püspöki líceum, amelyben a "katolikus nemesifjak" mellett nyilvános hallgató minőségben "szabad királyi városi polgárok fiai" is beiratkozhattak. Az egyház tehát a 18. század közepéig (lényegében azonban a polgári korszak végéig) különleges helyzetben van, ami a közép- és felsőfokú jogi oktatást illeti. Minden magyar egyetem egyházi eredetű, részben egyházi alapítású, sőt a felekezeti középiskolák mellett létesült magasabb évfolyamú szakok is egyházi alapitásúak voltak. Nem csoda tehát, hogy 1770ig, a nagyszombati katolikus egyetem "államosításáig" a jogi oktatás túlnyomórészt egyházi jellegű is volt. Jogot elvileg bármilyen főiskolán lehetett hallgatni, amelynek elvégzése szinte valamennyi igazságügyi, közigazgatási ügykör betöltésére képesített (SCHÖNVITZKY, 1929. 149-150.). Mária Terézia korára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a jogi oktatás szervezetileg és tartalmilag is annyira szerteágazó, hogy az államigazgatás modernizálását nagyban hátráltatja, hiszen ezen a területen egységes szakemberképzésről, szakértelmiségi képzésről eleddig nem beszélhettünk. Az állam — felismerve az ok4 tatás elsőrangú politikai jelentőségét — egyre erőteljesebben avatkozik a nagyszombati jogi kar (és az abban a periódusban már izmosodó egy-