Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

D. Berencsi Margit — Fekete Péter — O. Bozsik Gabriella — Pásztor Emil — V. Raisz Rózsa — Varga Gyula: A szókincs-fejlesztés szükségessége és lehetőségei az általános iskolákban

- 47 A "felnőtt" adatokkal való egybevetés természetesen irreális, nemcsak a szövegek eltérő jellege, hanem a minták eltérő nagysága folytán is; inkább csak azért szükséges, hogy valami elképzelésünk legyen az általános gyakorlatról, valamint a fejlődés várható és elvárható irányáról. A szövegek minőségét jól jellemzik a szófajok lexikális és használati gyakoriságának hányadosából, valamint az egyes szófajok egymáshoz viszonyított arányaiból létrehozott mutatók. Az ismétlődési (iterációs) indexet (ZSILKA 1974, 22., NAGY 1980, 25., KESZLER B. 1983,. 179.) úgy számítjuk ki, hogy a szövegszók (N) számát elosztjuk a lexémák (L) számával: N L Ez az érték szófajonként nagyon különböző; a mi anyagunkban lényegesen magasabb, mint KESZLER BORBÁLÁnak a felnőttek kötetlen beszélgetéseiből nyert adataiban. Jelentős különbségek vannak vizsgált korpuszunkban az írott és a beszélt anyag iterációs indexeiben: Az általunk vizsgált anyag Keszler Nagy J.* B. írott Beszélt Ige 4,28 6,15 7487:1421 = 5,2688 4770: 778 = 6,1311 Főnév 1,92 5,17 7313:2089 = 3,5007 4694:1344 = 3,4925 Főnévi igenév 1,56 2,40 629: 282 = 2,2304 776: 278 = 2,7913 Melléknév 2,31 5,11 1643: 465 = 3,5333 1145: 334 = 3,4281 Melléknévi igenév 1,3 3,75 77: 58 = 1,3275 24: 19 = 1,2631 * Nagy J. József az N/L hányadosát használati sűrűségnek nevezi. I.m.193.