Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Varga Gyula: Igekötős szerkezeteink szórendi jellemzői

- 115 Y A feladat nem/így oldott/? meg. X A feladat nem/így oldó/oldható meg. X A feladat nincs/így oldva/ ? meg. van Az igekötős alakulatok fordított szórendje tehát alapvetően igei tulajdonság, az igenevek és a névszók — mint derivátumok — csak kivételképpen őrizhették meg ezt a szórendszervezési jogot. b/ Ritkán ékelt fordított szórendű igei szerkezetekben is előfordulhat ékszó*. Ezek funkciójuk és gyakoriságuk szerint három — kb. azonos előfordulású — csoportra oszthatók: a/ a leggyakoribb a voln

a segédige (pl. úgy engedtek volna á

t ); b/ az is és a csa

k nyomósító elemek arányukat tekintve is egyenragúak (már ültünk is le; gyere csak be

! ); c/ szórványosan előfordulnak MÉG típusúak is (térjünk most vissza; tört már el; nem hajították még e

l stb.), valamint egy-egy alkalommal ragos névmás is (vegyék azt (is) meg; nem viszik őket el; hordják neki össz

e ). Viszonylagos változatosságuk ellenére a gyakoriságuk szinte elenyésző (az összes igekötős szövegszó 0,38 %-a). Szerkezeti képletük így írható le: V + volna + PR is csak MÉG Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az igekötő önálló használatának két oka lehet: a/ elliptikus szerkesztésmód, b/ szintaktikai kényszer. Az első a nyelv gazdaságosságára, az új, a lényeg kiemelésére törő tulajdonsága. A másodiknak említett ok történeti örökség: az igekötő meg2 tartotta a határozószó néhány szintaktikai tulajdonságát . *A fordított szórendű igekötős igék 2,37 %-ában van ékszó. 2 Hasonló jelenségre hívja fel a figyelmet a névutókat vizsgálva SEBESTYÉN ÁRPÁD is (1965, 217). Vö. még J. SOLTÉSZ 1959, 8.