Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Pedagogica et Psychologica (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Lachata István: A tanárjelöltek felkészítése a családi életre nevelésre

Kapcsolatteremtő képesség Érzelmi hozzáállás N(%) N'(%) N{%) N'(%) Válaszolt Igen Kevéssé Nem 95.6 43.7 38,6 13,3 100,0 45,7 40,4 13,9 96,8 100,0 60,1 62,1 28,5 29,4 8,2 8,5 A válaszolók 45,7 %-a elégedett kapcsolatteremtő képességének mértékével, s a maradék — több mint 50 % — kevéssé, vagy nein tartja megfelelőnek e képességét Megdöbbentő tények ezek, amelyek káros hatással vannak a tanárjelöltek, később a tanárok szakmai identitástudatára. Érdekelt bennünket, hogy szívesen vállalkoznak-e majd hallgatóink a családi életre nevelésre, hiszen az érzelmi hozzáállás motiválja a tevékenységet. E kérdésre kedvezőbb válaszokat kaptunk, mint az előbbiekre. A hallgatók 62,1 %-os pozitív érzelmekkel készült a nevelő munkára, de közel 40 %-ukkal nem tudtuk megszerettetni a tevékenységet. Összefoglalva az előbbieket, megállapítható, hogy a hallgatók meglehetősen elégedetlenek a főiskola felkészítő munkájával. A felmérésben résztvevő negyedévesek már több-kevesebb gyakorlattal rendelkeznek a nevelésben-oktatásban. Feltételezzük, hogy a tapasztalatok minősége hat véleményükre és későbbi munkájukra is. A látottak alapján a tanárjelöltek biológiai szemléletüknek, (44,9 %) s csak a puszta tényeket közlő, racionális jellegőnek (42,5 %) ítélik az általános iskolai családi életre nevelést általában. Nincsenek jó véleménnyel a nevelés minőségéről sem, hisz azt legtöbben (45,5 %) gyengének, kevesebben (38,3 %) közepesnek és nagyon gyengének (1,49 %) tartják. Csak két jó minősítés szerepel a válaszokban, és senki nincs, aki kiválónak értékeli a családi életre nevelést. Értelmezésünk szerint ez azt jelenti, hogy tanárjelöltjeink eddigi gyakorlatuk során alig találkoztak olyan modellel, mellyel azonosulni tudnának, s következésképpen azt felhasználni tudnák saját nevelőmunkájuk során. 31