Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)
Nagy József: A magyar agrártársadalom gazdasági és pénzügyi helyzete az 1929-33-as válság idején
dot megfosztották a földjétől, és odaadták három, vitézségi éremmel kitüntetett személynek. 2 0 A banktartozások és a válság természetesen nemcsak a földhözjuttatottakat sújtotta, hanem az egész parasztságot. Fellner Frigyes agrárközgazdász 1927-ben a termőföld tiszta hozadékát 677 millió pengőre becsülte. Imrédy Béla pénzügyminiszter megállapítása szerint viszont 1932 végén a magyar mezőgazdaság adósságterhe 2.050 millió pengő volt 2 1 A mezőgazdasági adósságállománya tehát háromszorosan meghaladta az évi termelési értéket. Ráadásul 1927-ben 33 pengős búzaár volt, ami 1932 végére egyharmadára csökkent, s hasonló volt a helyzet más termékekkel is. Arányaiban a kisbirtokosokra is érvényesen állapítja meg egy elemzés: "Aki 33 pengős búzaárak idején 100.000 pengő kölcsönt vett fel, az akkori értékben 30 vagon búza árát kapta kölcsön a banktól, ma azonban ezeknek 90 vagon búza árával tartozik, és ennek a 100.000 pengőnek a 10 %-os kamata 1927-ben búzában számolva 3 vagon búza volt, míg ma, ha az államhatalom bevezetné a 4 %-os kamatmaximumot, még mindig többet fizetne terményértékben számítva 4 %os kamat mellett is, mint 1927-28-ban 10, vagy akár 11 % kamat mellett." 2 2 Szinte az egész kisbirtokos parasztság helyzetét foglalja írásba a szegvári tanyai gazdakör elnöke, amikor leírja: "Ma a kisgazdaságok még a tőketartozások kamatait sem tudják fizetni. Bajt baj követett. Aszályos esztendők, rozsdakárok, jégverések és a legutóbb óriási kárt okozó sertésvész. Ezzel a magyar kisgazda sorsa teljesen meg lett pecsételve. A magyar Alföld szívében, a tanyák világában kétségbeesetten küzdenek a gazdák az adósságok tengerével. Minden gazda kötelességének érezte az adófizetést. Most nem látunk mást, mint a folyton folyó foglalásokat az adó fejében... De hátra van még a bankok követelése, az üzemköltség, a szerszámpótlás, a kisgazdacsalád ruházkodása. Erre azonban már nem telik. így aztán nincs menekvés. Ha a kormány nem segít, kihúzzák a kisgazdák lába alól az áldott magyar rögöt, amelyhez olyan odaadó, meleg szeretettel ragaszkodik". 2 3 Egy másik, tönk szélén álló tanyásgazda így panaszkodik: "... ha már itt tartok, említést érdemel, hogy én, e sorok írója szintén nyolc gyermeknek vagyok az apja, s keserű tehetetlenséggel kell néznem öt tanköteles gyermekem hiányos tanszereit és hiányos öltözékét, amint reszketve szaladnak a községtől 4 kilométerre fekvő kis tanyánkról az iskolába. És mindemellett, hogy termelő vagyok, hiányos az étkezésük is, mert nemhogy húsétel, hanem zsíros étel is ritkán kerül az asztalukra. Zsírt a napraforgóolaj helyettesíti, mert a sertéseink mind elhulltak, s már az utolsó tehenemet is eladtam, hogy tudjak az adóba és a kamatba fizetni". 2 4 A kormány megkésve és az események után kullogva megpróbált gazdavédő intézkedéseket tenni. 1931-ben a gazdaadósságok rendezésére létrehozták a Földteherrendező Országos Bizottságot. 1932 júniusában - január l-ig visszamenő ha80
