Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Összefüggések a hazai csontoshalak agyvelejének anatómiája és az életmód között

és a nyelv gyökerének az érző idege. Különösen a száj-orrmány készü­lékkel rendelkező „nyalogató", tapogató és az iszapos fenék szerves anyagait „ízlelő" halaknak (Carassius carassius, Scardinius eryth­rophthalmus, Abramis brama, Chondrostoma nasus) és a testfelületü­kön ízlelő bimbókat viselő halaknak (Barbus barbus) van nagy lobus viscero-sensibilise. A ragadozó halaknak, és a planktonikus szerveze­tekkel táplálkozó Rhodeus ser. amarusnak, melyeknél az ízlelésnek alárendelt szerepe van, nincs, vagy kevésbé fejlett a lobus viscero­sensibilisük. Persze felvetődik az a kérdés is, hogy vajon a Scardinius erythrophthalmussal teljesen azonos életmódú Rutilus rutilus nyúlt­agyának miért hiányzik a lobus viscero-sensibilis IX—X.-a. Valószínű­leg azért, mert a Rutilus rutilus testén nicsennek olyan mértékben ízlelőbimbók, mint más, hasonló ökologiai körülmények között élő ha­laknál. A cerebellumból nem indulnak ki agyidegek. Közvetlen kapcsolata tehát niesen sem a perifericus receptorokkal, sem a végre­hajtó szervekkel. Ellenben annál fontosabb szerepe van a halaknál, mint transzmissziós központnak, mely a receptorkészülékekből érkező impulzosokat átkapcsolja és a megfelelő végrehajtó központok felé irá­nyítja. — A kisagy afferens rostokat kap a tectum opticumból, a to­rus semicircularisból, a vestibularis készülék és az oldalrendszer felől. Ezeket a fiziológiai és anatómiai kapcsolatokat erősítik meg Zavar­z i n (1941) kísérletei, aki azt tapasztalta, hogy a csontoshalaknál kis­agyirtás után structuralis elváltozások következnek be az elsődleges látó- és vestibularis központokban. A cerebellum efferens rostjai a medulla oblongata és a középagy motoricus központjai felé (torus semi­circularis) haladnak. A csontoshalak kisagyvelejének élettani funkció­jára vonatkozóan Karamjan (1955) kísérletei adnak kézzelfogható fölvilágosítást. Ragadozó halak kisagyának a kiirtása után úszási koor­dinációs zavarokat s egyben bizonyos tapintási- és fájdalomérzési tom­pultságot tapasztalt. Ugyancsak Karamjan kísérleteiből tudjuk, hogy a kisagy főképpen az oldalvonalrendszer felől kiépíthető feltételes ref­lexek kapcsolódási helye. Ha ezekután a III. táblázatot megfigyeljük, mindjárt azt kell leszö­gezni, hogy az általunk vizsgált halaknak a corpus cerebellije, a Rho­deus sericeus amarus kivételével, vagy nagy, vagy közepes nagyságú a többi agyszakaszhoz viszonyítva. Ez alátámasztja a kisagy fentebb felvázolt sokoldalú funkcióját. Viszont, ha a nagy corpus cerebellivel rendelkező halakat tekintjük végig, akkor az életmódnak az agy velőre kifejtett alakító hatása rajzolódik fel előttünk. — Nagy corpus cerebel­lije van a nyílsebesen úszó, erős izomzatú, fejlett érzékszervekkel ren­delkező Esox luciusnak, a ragadozó, sebesen úszó sügéreknek, az iszap­ban is éber és mozgékony Missgurnus fossilisnek, az egész éjjel zsák­mány után járó Nemachilus barbatulának. A pontyfélék közül csak a Barbus barbust találjuk e sorban, viszont ismeretes, hogy a márna a „legelevenebb és legmozgékonyabb fajok közé tartozik", mely ívása idején rajokba egyesülve „vigan ugrándozva vonul felfelé a folyókban." -506

Next

/
Oldalképek
Tartalom