Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Összefüggések a hazai csontoshalak agyvelejének anatómiája és az életmód között

Nagyon jellemző, ha a „hatalmas" corpus cerebellivel rendelkező Silurus glanist és a kis corpus cerebellit mutató Rhodeus ser. amarust hasonlítjuk össze. A Rhodeus sericeus amarus ügyesen, sebesen úszó halacska. Nagysága azonban alig haladja meg az 5—8 centimétert. így nem csoda, ha a törzsizomzattal szoros élettani kapcsolatban álló corpus cerebelli olyan kicsiny. Viszont így azt is megértjük, hogy a nagy fajlagos termetű Silurus glanisnak „hatalmas" corpus cerebellije van. A valvula cerebellire vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre elegendő élettani és szövettani adat, így az életmód és a valvula cerebelli változékonyságának a kérdését nem tudjuk lezárni. Egy figyelemreméltó kísérletre és körülményre azonban felhívjuk a figyelmet. K ar a m j a n azt tapasztalta, hogy a valvula cerebellitől megfosztott halakon sokkal nehezebb kialakítani feltételes reflexeket s a kiképzett időleges kapcsolatok is labilisabbak. Ez a megfigyelés mindenesetre arra mutat, hogy a valvula cerebellinek a magasabbfokú idegrendszeri alkalmazkodásban is szerepe van. Alátámasztja ezt a feltevést a valvula cerebelli nagyságával kapcsolatos összeállításunk. (L. IV. táblázat.) A nagy valvula cerebellivel rendelkező pontyfélék valamennyien társas, közös életet élnek. Különösen ivás idején csapatokban vándorolnak. A Missgurnus fossilisről és a Nemachilus barbatularól pedig már írtuk, hogy szinte „időjós" állatok, melyek a vihar közeledtét megérzik. Ilyenkor rendkívül nyugtalanná válnak. — Arra is rá kell végül mutatni, hogy a valvula cerebelli és a torus semicircularis között nagyságbeli relatio van. Azoknak a halaknak, melyeknek kicsi a valvula cerebellijük nagy a torus semicircularisuk és fordítva, a nagy valvula cerebellit viselő halagyvelőnek kis torus semmicircularisa van. A mesencephalon két alapvető része a halaknál a jobb- és baloldali lobus opticusokból álló tectum opticum és a középagy üregében helyet foglaló jobb- és baloldali torus semicircularis. — A tectum opticumba mindenekelőtt a nervus opticusok rostjai érkeznek. A tectum efferens rostjai a nyúltagyi- és kisagyi motoricus központokba továbbítanak ingerületet. Chauhard (1927) kimutatta, hogy a lobus opticusok ingerlése uszony-, törzs- és szemmozgást eredményez. — A torus semicircularis a szemmozgató idegek (n. oculomotorius, n. trochlearis) magvait foglalja magában. Afferens rostjai a nervus statoacusticuson keresztül a labyrinthus receptoraiból, valamint a trigeminusfacialis duckomplexumból és az oldalvonal rendszer receptoraiból érkeznek. Az idegi kapcsolatok alapján ítélve a mesencephalon tehát mindenekelőtt az a hely, ahol a legkülönbözőbb érzékszervekből (látó, helyzet-, áramlás érző) érkező ingerületek hatására, bonyolult mozgási reakciók szabályozása, irányítása megy végbe. Vagyis a mesencephalon a mozgási tevékenység fő központja. Ha ezen alapvető tevékenységet szem előtt tartva, áttekintjük az V—VI. táblázatot, a következő összefüggéseket látjuk. — A mesencephalon uralkodó a rendkívül ügyesen úszó, éles látású, a zsákmányt ritkán elhibázó Esox luciusnál, a zsákmányra percekig leselkedő és hirtelen rácsapó Perca fluviatilisnél. — A pontyfélékhez tartozó Rutilus -507