Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez II. (Kerekes Ferenc)

Hogy ennek ellenére nem a kísérletezés terén követte elsősorban Kerekes professzorait, hanem az elmélkedés lett inkább kenyere, két körülménnyel magyarázhatjuk: Az első körülmény az, hogy a felnőtt fejjel végrehajtott gyorsított iramú kémia-tanulása közben kevés lehetősége volt arra, hogy a „kísérletezés művészetében" kellő jártasságot szerezzen (4. XIII. o.). Erre lehetősége a későbbiekben sem volt. 1819-ben keservesen panaszkodik, hogy „ezidőszerint nincs laboratórium, nincsen semmiféle eszköz és külön alap sincs a kémiai kísérletezésre" (4. XIII. o.). Berencsi adatai szerint tervezték egy ilyen laboratórium megvalósítását, ez azonban Kerekes kémia-professzorsága alatt nem sikerült [18]. A gyakorlati kísérletezés helyett csak a gondolatban való kísérletezésre nyílt alkalma Kerekesnek. „Mindig az járt az eszemben, hogy különböző új kísérleti módszereket gondoljak ki" — írja (4. XIII. o.). Egy ilyen kísérletének elgondolását könyvében részletesen le is írta. A szükség vitte tehát elsősorban Kerekest arra, hogy ahelyett, hogy kora kémikusaival vállvetve vette volna ki részét a kísérletezésben, inkább azt a kutatási utat választotta, hogy mások kísérleti eredményeiből levonható tanulságokat összegezze. A második körülmény, ami az elméleti munka felé fordította figyelmét, abból a körülményből fakadt, hogy azok a kísérleti eredmények, amelyek az akkor már meglehetősen nagyszámú tudományos folyóiratokban napvilágot láttak, rendkívül ellentmondó eredményekről számoltak be. Rengeteg olyan kísérleti eredményt is közöltek, amelyek a későbbiekben helytelen megfigyelés eredményeinek bizonyultak. A legelőkelőbb folyóiratok közölték például Winterl Jakab különleges eredményeit, s csak több mint egy évtized alatt derült ki, hogy a szerző jóakaratú öncsalás áldozata lett. Az az ember, aki nem ismeri a kémiai kísérletek objektív és szubjektív hibalehetőségeit, mert ő maga a kísérletezés iskoláját nem járta végig, könnyen abba a téves illúzióba ringathatja magát, hogy a kísérletekről szóló leírások csakis a valódi igazságot tartalmazhatják, így járt Kerekes is. A rengeteg kísérleti eredmény szorgalmas figyelése közben, minthogy az egyes nehezen hihető eredményekkel végző kísérletek megismétlésére lehetősége nem volt, de ennek szükségét sem érezte, az eredményeket válogatás nélkül helyeseknek fogadta el. Még Winterlnek akkor már egy évtizede megdöntött elméletéről azt tartotta, hogy „lehetetlen elhinni, hogy egy olyan éleseszű férfi minden látszólag képtelen kísérletében teljes egészében tévedett volna" (4. 115. o.) Szerinte az a hiba, hogy nincs olyan elmélet, amellyel minden kísérleti eredmény ellentmondások nélkül magyarázható lenne. Tehát nemcsak az az említett körülmény, hogy nem volt kísérletezési lehetősége, hanem ennek a mindent átfogó elmélet megteremtésének szükségessége terelte az elméleti útra Kerekes Ferencet. A kor kémikusai között túltengő prakticizmussal szemben az elmélet, az ész szerepét 41Z