Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez II. (Kerekes Ferenc)

hangsúlyozta, meglehetősen túlzott mértékben. Túlzásával azonban kortársai másirányú túlzását igyekezett az arany középútra terelni. A kémia feladatát is ennek a nézetnek alapján fogalmazta meg: ,,Az első tudományos cél, amire nekünk a kémiában törekednünk kell a kémiai jelenségek tisztán racionális, amennyire csak lehet egyszerű és harmonikus elméletét kialakítani." Második feladat szerinte „ezeknek a jelenségeknek és a testek átalakulásának törvényeit kikutatni." (4. 139. o.) Kerekes kutatási módszereire is jellemző bizonyos mértékben, hogy sok esetben az ész által kialakított szabályokat megpróbálta a természetre alkalmazni. Alapjában helyes gondolkodása folytán ritkán került ily módon a természet igazságával ellentétbe, néhányszor azonban ilyen eset is előfordult. Ilyen például az a megállapítása: ,,a törvényeknek, amelyeket a természet a testek átalakítása közben követ, éppen olyan egyszerűnek, mint változatlannak kell lenniök" (4. 139. o.). E mondata mögött ugyan kimondatlanul is olvashatjuk a szerzőnek azt a meggyőződését, hogy a világ törvényei megismerhetők, s hogy ezek a törvények azonos körülmények között állandóak. Máshol még különösebb megállapításokra vezetett ez a felfogása. A jódnak, mint önálló elemnek a létét azért tagadta, minthogy akkor ezt az elemet csak néhány növényben találták meg, márpedig szerinte ,,az értelem számára túl kemény" lenne azt elhinni, hogy a „takarékos természet egy pár növény részére új elemet hozott volna létre." (4. 51. o.) Az elméleti elgondolásokból Kerekes a kémia fejlődésének nagyarányú továbbfejlődéséhez várt jelentős segítséget. Meg akarta alkotni a kémia filozófiáját is, elgondolásait csak néhány sorban leírt bevezetés őrizte meg [6. c.]. Hogy a kémiában a spekuláció valóban hozhat eredményeket, több kiváló előd, pl. Lomonoszov, kortárs, mint Dalton, s utód, miként Mengyelejev példája bizonyítja. Míg azonban ezek a nagy kémikusok elődeiknek eredményét kritikus felülvizsgálatnak vetették alá, Kerekes — sajnos — készpénznek vette mindazt, amit a különböző közleményekben olvashatott. Más szempontól is méltányolható Kerekes elméleti munkássága. Azokhoz a kémikusokhoz tartozott, akik Kantot követve azt tartották, hogy egy tudományt a benne levő matematika teszi igazán tudománnyá. Az elméleti kémiát, miként nagy elődje Lomonoszov, matematikai kémiának nevezte. Egy „mathematico-chemica" számítása meg is maradt iratai között [6.c.]. Tervezte, hogy egy kémiára alkalmazott matematikát (Mathesis ad chemiam applicata) ír. „Olyan könyv, mely ezt a nevet megérdemelné, tudtommal még nincs, pedig nagyon szükséges volna. Én imé felteszem magamba . . hogy ilyen munkát dolgozok ki.. ." (18. 7. o.). Ez a tervezett munka sohasem valósult meg. A matematika iránti nagy vonzalma ugyanis 1839-ben az akkor megürült mértani tanszékre vitte, ahol szívvel-lélekkel a matematika oktatására fordította minden erejét, nem volt lehetősége a kémia kérdéseivel ezután behatóbban foglalkozni. -414