Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez II. (Kerekes Ferenc)

juk, hogy olyan dolgokat is megsejtett, amelyeket leghíresebb kortársai sem láttak előre. E nézetek rekonstruálására meglehetősen sok tárgyi dokumentumunk van. 1819-ben közzéadta egy kötetet kitevő gondolatait a kémiai elemekre vonatkozóan [4], Ezen felül rendelkezésünkre állanak a debreceni Nagykönyvtár által gondosan megőrzött formában kézírásos feljegyzései, közte egy újabb könyv többé-kevésbé kész kézirata [5], két évi előadásáról szóló jegyzete, továbbá töredékes cikkek, dolgozatok fogalmazványa [6, 7], Kerekes nézeteit teljes részletességgel nem kívánom ismertetni, csak a legjellegzetesebb részletek megvilágítására vállalkozhatom, így elsősorban azt szeretném megmutatni, hogyan látta az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát, viszonyát, milyen álláspontot foglalt el a kémiai elemek abban az időben sokat vitatott kérdésében, valamint arról, hogyan látta a kémiai átalakulások problémáját, természetesen e kérdések tárgyalása közben arról is szólnunk kell, milyen világnézet mutatkozik meg a különböző tudományos elgondolásokban. a) Az elmélet és a gyakorlat szerepe a kémiában. Kerekes Ferenc olyan kémiai tanszékre nyert meghívást, amelyen az alapító jellegzetes polgári elveinek megfelelően azt kötötte ki, hogy az ásványtan, növénytan és kémia előadása közben különös tekintettel kell lenni az iparra és a mezőgazdaságra. Ha Kerekesnék a külföldi utazása során készített jegyzeteit vizsgáljuk, megállapítható, hogy igyekezett hű maradni az alapító elgondolásaihoz, s igyekezett minél több kémiai vonatkozású üzemet részletesen tanulmányozni. Amilyen mértékben elismerte a gyakorlat vezető szerepét az ipari gyakorlat és a kémia elmélete között, már sokkal kisebb mértékben fogadta el ezt a viszonyt a kémiai kísérletek és a kémiai elméletek közötti kapcsolatban. Azokkal szemben, akik azt hirdették, hogy mindent a tapasztalatnak kell eldöntenie, az elmélet fontos szerepét hangsúlyozva azt hirdette, hogy mindent a tapasztalatnak és az észnek együttesen kell eldöntenie. Elméleti munkássága tetőpontján, 1819-ben még arra a kijelentésre is ragadtatta magát, hogy a kémiában ..mindent az észnek kell egyedül eldöntenie" (4. 135. o.). Később a kísérlet szerepét a kémiában ismét helyesen látta meg. Az a meghatározás, amelyet hallgatóinak a harmincas években adott, a kísérletezés megbecsüléséről tesz tanúságot: ,,Azok a' Természet vizsgálók már, kik különösen a' testek alakjait és a' különböző testeknek az alakokból való származásának 's azokra való ujjra felbomlásának okát, módját és törvényeit a' próbatételek (experimentumok) útján tanulják ki és határozzák meg, neveztetnek Chemicusoknak, az ő tudományok pedig Chemiának." [6] (alak — elem.) A kémia abban az időben egyre inkább kísérleti tárggyá vált. Jaquin és Trautmann professzorok, akiktől Bécsben Kerekes a kémiát hallgatta, „kiváló kísérletekkel kísérve" tartották meg előadásaikat (4. IX. o.). -412