Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A mozgás kérdése a földrajzi környezetben

Mennyiségi és minőségi változások a mechanikai anyagmozgásban. A felszíni anyag vándorlás fogalma egyenlő a mennyiségi változások fogalmával. Ugyanakkor, az anyag áthelyeződése törvényszerűen magával hozza a morfológiai komplexum minőségi megváltozását is. Ez azt jelenti, hogy a régi formájukban már elhaló morfológiai elemek alaktanilag átalakulnak, melléjük pedig egészen új formák sorakoznak fel. Az elhaló régi — a jelenleg ható erők szempontjából diszharmonikus — formák természetesen ki vannak téve a most működő fő hatóerők munkájának. Részt vesznek az új morfológiai elemek létrehozásában is. Kérdés, mikor érkezik el a felszínforma az ugróponthoz, a döntő minőségi átalakuláshoz? — akkor, ha a régi. formák jelenlegi átalakulása (lehordása, felhalmozása) már eléggé előrehaladt, ha felszínük már feltűnően a mai exogén erők nyomát viseli, ha a felszíni formák a táj mai földrajzi tartalmával eléggé összeszövődtek, vagyis a tájnak harmonikus elemeivé váltak. Itt van a tokaji Nagyhegy példája. Szinte döbbenetesen érezteti a belső erők fölényét. De már magán viseli a mai éghajlat (exogén hatások) feltűnő nyomait. Az esőbarázdák mélyen felszántották. Környezetével sokirányú kapcsolatba lépett. Kanyarodásra készteti a Tiszát és a Bodrogot, koncentrált sugárzású lejtőin sajátságos növénytakarót nevel, szélárnyékos lábain megfogja a lösztakarót. Környezetével gazdaságilag is összekapcsolódik. A „harmónia" ezen a kis tájon közel van a kifejlődéshez. A földfelszín morfológiai átalakulását minőségi változásnak tekintjük. Egyetértünk Bulla Béla akadémikus dialektikus nézeteivel, aki a fejlődés természetére vonatkozó alapelveket így határozza meg [9]: a) A domborzat fejlődése, a változás szakadatlan, állandó, dialektikus önfejlődés; más nem is lehet, mert a mozgás az anyag létezésének a formája. b) A fejlődés nem teleologikus, nem valami cél elérése érdekében történik; ellenkező esetben a domborzat fejlődése tudatos volna. A formák alakulásában tehát nincs irányzatosság, de érvényesül az irányítottság. Az irányítottságot az erők térben és időben változó összmunkája szabja meg. c) A fejlődés állandó, szakadatlan ugyan, de menete nem egyenletes, hanem ritmusos. d) A fejlődés ritmusos szakaszai egymástól minőségileg különböző állapotot jelentenek." Bulla Béla — másokkal együtt — éppen e minőségi különbségek alapján osztja fel a Földet klimatológiai-morfológiai zónákra (és „tartományokra"). Vezető módszere az összehasonlító funkcionális geomorfológiai szemlélet alkalmazása. Ez az új szemlélet: „... a felszínalakító anyagmozgásfolyamatokat szerepköreik szerint értelmezve igyekszik magyarázni ... Az új szemlélet a dialektikus materializmus módszerével igyekszik dolgozni, nem Davi& ciklustanához, vagy Penck morfológiai analíziséhez hasonló zárt rendszer, hanem a három, sőt négy geoszféra, a légkör, a víz, a -381