Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A mozgás kérdése a földrajzi környezetben

többi formája. A nehézségi és a „taszító erők" viszonyában igen érdekes kérdések merülnek fel. Filozófiai értelemben. — és azon az alapon, hogy munka közben nem fogy el — Engels a gravitációs erő szerepét valamennyi földfelszíni jelenségből kikapcsolja. Véleménye szerint az a rejtett energia, amely valamennyi mozgó testet a Föld felszínére, vagy annak mélyebb részei felé kényszerít, nem a „vonzó", hanem a „taszító" erőkből veszi eredetét. A leeső test helyzeti energiája mozgás közben nem semmisül meg, hanem munkát végez, súrlódás, ütődés közben átalakul hővé. „De nem — amint rendszerint mondani szokták — az eső mozgás, azaz a vonzás alakult hővé. . . Ellenkezőleg, a vonzás, a nehézkedés — mint Helmholtz helyesen megjegyzi — marad az, ami volt, sőt, pontosabban, még nagyobb lesz. Sokkal inkább a felemelt testre az emelés által átvitt taszítás semmisül meg mechanikailag az esés által és áll elő újra mint hő. A tömegtaszítás átváltozott moleküláris taszítássá" [7]. Tisztázandó kérdés, hogy a földfelszín mechanizmusában a lepusztító erők és tömegek mozgását, a levegő, a víz, a jég nyugtalanvándorlását a Nap úgynevezett taszító (hő) energiája tartja-e fenn, avagy ez a mozgás a nehézségi erő közvetlen megnyilvánulása. A kérdést feltesszük, de nem válaszoljuk meg. a) A napsugaraktól felmelegített levegő — sűrűbb környezetében — az úgynevezett felhajtó erő hatására emelkedik magasabb régiókba. Nyilvánvaló, hogy a könnyebb levegőt a szomszédos hideg, s ennélfogva súlyosabb légtömegek „hajtották fel", a meleg levegő tehát nem önmagában hordta a felfelé mozgató energiát. így hát: vajon, a meleg levegő felfelé áramlása nem egyszerű ,.mechanikai áttétele"-e a vonzó erőnek, amely a súlyosabb légtömegekre jobban érvényesül? Másrészt: ha a felemelkedett légtömeg —- cirkuláció közben — visszaereszkedik a földfelszínre, mitől melegszik fel újra, ha a taszító (hő energiáját előzőleg elhasználta a felemelkedés munkájára? A száz méterenként kereken egy C°-os hőemelkedésnek a levegő összenyomódása az oka. Ámde hol van ennek az összenyomó erőnek a forrása? b) Hasonló energiaproblémát vet fel a csapadékkeletkezés folyamata is. A sugárzó napenergia a vizet elpárologtatja. A vízpárában átalakul molekuláris energiává, amely a vízmolekulákat egymástól eltávozásra kényszeríti, élénkebb mozgásra készteti. A levegőnél könnyebb vízpára a felhajtó erő következtében a szomszédos sűrűbb közegben felemelkedik. Az a kérdés, hogy e mozgásnál a benne lévő taszító (hő) energia működött-e közre, vagy ez is úgy tekintendő, mint a nehézségi erő áttétele. Másrészt: a felemelkedés okozta lehűlés következtében a vízgőz apró cseppekké (felhő) csapódik ki, miközben a látens párolgási hő (539 gcal/g) maradék nélkül felszabadul. Kérdés, ha felemelkedés közben a vízgőz molekuláris energiája (ezek szerint változatlan mennyiség-378