Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A Habsburg-segítség szerepe Eger vár 1552-es védelmében

ta és ostrom alá vette Temesvárt. A Temesközt Castaldo lett volna hivatva védeni. Erre azonban teljesen képtelennek bizonyult, mert sem zsoldosai, sem az erdélyi rendek nem engedelmeskedtek parancsainak. Maga ki sem mozdulhatott Erdélyből, s azt a keveset, amit a Temesközért egyáltalán tehetett, Aldanára, a lippai vár parancsnokára bízta. Sem Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány, sem a Felvidéken állomásozó császári hadak parancsnoka nem tettek semmit a vár biztosítására és felmentésére. Losonczy István rendíthetetlenül és halálmegvető kitartással védte a gondjára bízott Temesvárt. „Vígan várjuk az órát, melyben meg kell fizetnünk az adósságot" — írja búcsúlevelében. A szomszédos Lippán lévő spanyol kapitány, Áldana azonban meg sem mozdult segítségére. Temesvár őrsége a július 26-i utolsó ostrom visszaverése után már felére olvadt. Losonczy szabad elvonulás fejében feladta a várat, de a török nem állt szavának; megtámadta és lekaszabolta a kivonuló védőket és a polgári lakosságot. Midőn Temesvár elestének híre eljutott Lippára, Áldana, a gyáva várparancsnok, — noha többezer főnyi serege volt —, azonnal kiadta a parancsot a vár, Erdély kulcsának kiürítésére és a védőművek felrobbantására és elmenekült a gondjára bízott erőssegből. Áldana gyávasága miatt mintegy százezer lakos jutott török uralom alá. Messze földön óriási rémület támadt; a nép még Gyuláról és környékéről is szétfutott [14]. Temesvárral együtt elveszett az egész Temesköz és Krassó. A vészfellegek Eger felé közeledtek. Dobó egyik kéme Ali budai pasa táborából azt a hírt hozta, hogy a pasa nem Temesvár alá, hanem a Felvidékre szándékozik nyomulni [15]. Mit tett a Habsburg király, I. Ferdinánd ebben a súlyos heyzetben a török veszedelem elhárítására? Míg az udvar július 18-án Rudolf trónörökös születésére fényes ünnepségeket rendezett, Dobó István aggodalommal látta, hogy a király távolmaradása folytán a közfelkelés elmaradt, a védelemre küldött császári zsoldosok pedig ellenség módjára dúlják az országot. Ügy látszott, hogy a király — Istvánffy Miklós történetíró szerint — „inkább reményt és bőséges Ígéreteket tud pillanatnyilag nyújtani, mint erőt és segítséget". Igen jellemző az, amit az egykorú P'orgách Ferenc váradi püspök ír: „Ferdinánd, nehogy úgy lássék, hogy mindent önként átenged az ellenségnek, valami pénzt összeszerezve az uzsorásoktól, Teuffel Mátyás (Erasmus) által katonákat szedetett" [161. A megyéktől és az ország előkelőitől a szokásos segély hadakat kívánta. Ferdinánd király az országtanács és leghívebb embereinek sűrű felterjesztéseiből meggyőződhetet a veszély nagyságáról. Ezért állandóan sürgette bátyját, V. Károlyt, hogy fogadja el a passaui békepontokat és vessen véget a háborúnak Németországban. Ferdinánd ugyanis a német hadakat akarta szolgálatába fogadni és a török ellen Magyarországra küldeni. Végre a császár engedett, aláirta a passaui békét, s kiadta a parancsot a segélyhadak fizetéséhez szükséges segélypénz beszedésére. Móric szász választófejedelem felajánlotta seregét, mely — mint Ferdinánd írta — nem nagy számú, s elég későn érkezik, de jobb valami ha későn is, mint semmi és soha. Ezenkívül a münsterbergi hercegtől is fogadott Ferdinánd 400 lovast szolgálatába, s hozzálátott a pénz324-