Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: „A bor" szerepe a magyar dráma fejlődésében. (Részlet egy készülő Gárdonyi-tanulmányból)

novellát dolgoztam fel: A bor címűt. Mikor már készen volt, akkor ejtett aggodalomba az a gondolat, hogy az ittas parasztra orrot fintorít majd a cilinderes érzés. Ha egy Dupont, vagy egy Delacroix nevű paraszt részeg, azt tisztelettel szemléljük, de hogy egy Baracs nevű paraszt legyen részeg, azt nem tűri el a párisi szemüveg" [17]. Baracs Imre alakjával pedig az érző magyar paraszt lépett a Nemzeti Színház deszkáira. A régi népszínmű szokványos parasztfigurája már nem mondott újat a közönségnek. Hiszen már 1891-ben Verő György is elmarasztalta a Nemzeti Színház igazgatóságát, mert fel akarta eleveníteni a népszínműveket [18]. A bor sikere bebizonyította: lehet jelentőset alkotni a népszínmű sallangjainak mellőzésével, a magyar parasztot színpadra lehet vinni' dal, tánc nélkül is, igaz emberi problémát állítva a darab tengelyébe. A téma nagyon egyszerű: a bor megzavarja egy család békéjét, a házastárak elhagyják egymást, de az együtt leélt évek alatt kialakult szeretet és a gyermek megbékíti őket. Az első felvonás aprólékosan indítja a cselekményt. Baracs Imre józanéletű, dolgos parasztember, ki fogadalma ellenére öccsének, Matyinak hazatérése ürügyén keveredik italozásba. A bor azonban megzavarja fejét, s amikor felesége nem ad többet innia, részegségében mindent tör-zúz, feleségét is megveri. Barcsáné felháborodásában elhagyja férjét. Azonban mindketten érzik, hogy elhamarkodott volt a szakítás, a szeretet mindkettőiükben legyőzi a büszkeséget, és kissé a gyermek segítségével is a harmadik felvonás utolsó jelenetében megbékülnek. A darabban a házastársak elentéte mellett szövődik Matyi és Rozi tiszta szerelme is. Eszternek, a szép özvegyasszonynak jelentős szerepet szán az író: alakja ellenszenves, része van abban, hogy Baracs Imre visszatalál feleségéhez. Szerepelnek a jellegzetes Gárdonyi-figurák is, Göre, Durbints, Kátsa, de sokkal emberibb színekkel festve, mint a korábbi Göretörténetekben. A túlzásoktól az író is óvja a színészeket a darab lábjegyzeteiben. Gárdonyi végkép szakít a népszínművek sablonjaival. Nem szerepelteti a régi népszínművek szokványos figuráit, a baktert és a kocsmárost. Igaz, szerepelnek cigányok, pletykás özvegyasszony, komikus figurák a bírók személyében, de ezek is mentesek minden túlzástól. Gárdonyi nem daloltat minden ok nélkül. A falu rosszában Feledi Boriska még az öngyilkosságba is dalolva megy, Göndör Sándor is dallal szomorkodik el a faluból. Gárdonyi megmutatta, hogy a dalnak csak ott van helye, ahol a szereplők lelkiállapotából, az adott helyzetből következik [19]. A szereplők cselekedeteiben a reális elemek jutnak előtérbe, a cselekedetek minden esetben a belső lényegből, a lelki alkatból erednek. Nem lángol a görögtüzes, idealizált parasztszerelem, de minden jelenetből süt a szeretet, a megbecsülés, az egymás iránt érzett vágyakozás. Matyi és Rozi szerelmének is egyszerű eszközökkel rajzolt, mélyen emberi vágyakozása ragad meg bennünket. Baracs Imre már nem fokost hord és nem cifra szűrt visel, hanem ő is, mint minden szereplő, dísztelen „dologi ruhában" jelenik meg a színpadon. Gárdonyi következetesen őrködik jegyzeteiben, hogy a szokványos népszínművek hatása ne érvé313-