Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: „A bor" szerepe a magyar dráma fejlődésében. (Részlet egy készülő Gárdonyi-tanulmányból)

nyesüljön a szereplők, a színészek játékában. A második felvonásban a nép tömeges megjelenésekor ezt írja: ,,De nem ünneplő ruhában." A harmadik felvonás Rozi-Matyi jelenetét a következő szavakkal kíséri: „Vidéki színészektől láttam, hogy itt a Falu rosszából játszanak egy néma jelenetet. Nem tehetek róla". Mindenképpen megkülönböztette darabját a népszínműtől. A műfaji meghatározás is erre utal: „Falusi történet 3 felvonásban." Már többen rámutattak, hogy A bor tulajdonképpen nem is dráma, nem is vígjáték, inkább dramatizált novella. Fenyő Miksa 1903-ban az Annuska bemutatásakor, — amely ugyancsak novellából keletkezett — írt Gárdonyi darabjairól, és kiemelte, hogy ezek a színművek dialogizált novellák: „Gárdonyi novellacharakterei a színpadon alakokká válnak, intimitásaik csak nagy erőfeszítéssel tudják megőrizni költői melegségüket. S hogy mégis megőrzik — Gárdonyi gazdagságának bizonyítványa. Nem vérbeli drámaíró: a complikált vonalak simphoniáját nem ő írja meg. Zenéje mégis lágy, dallamos magyar zene. Egészében véve úgynevezett tisztességes bukás; a drámaíró meghalt, éljen a novellista" [20]. Annyi bizonyos, hogy Gárdonyi alakjai a színpadon is megtartják poétikus tisztaságukat. Mégis: A borban a novellához képest sikerült elmélyíteni hőse jellemét. A színműben a hős belső küzdelmét még több motívummal támasztotta alá, új alakokat is szerepeltet, akik cselekedetükkel hozzájárulnak a hős teljesebb megismertetéséhez. Gárdonyi nem is tűzött ki maga elé nagy célt, csupán egy falusi történetete akar színpadra ültetni. S talán ezért sikerült szerveset, egységes egészet alkotnia. A részletek belső élete annyira eleven, hogy minden kis dialógusa az élet frissességével hat a színpadon. Gárdonyinak volt érzéke drámai helyzetek teremtésére is: a második felvonásban Baracs Imrében már teljesen felkavarodott a keserűség, amelyet felesége eltávozása miatt érzett. Az intrikus Eszterrel való beszélgetésben rádöbben: két választása van! Vagy visszatér feleségéhez, vagy enged a szép özvegy csábításának. Belső, lelki harcának, az akarat megfeszülése eredményezte küzdelemnek lesz következménye döntése. A küzdelem egész életét betölti, a konfliktus — szerelmének, szeretetének és dacos büszkeségének belső összeütközése — élete legnagyobb problémája lesz. Mindemellett Gárdonyi nem a komplikált, nagyhatású drámai jelenetek szerzője, inkább a kisebb jelenetek mesteri írója. De ezekben szinte egyedülálló a kor drámairodalmában. A darab mozgása lassú, nem a gyorsan váltó jelenetek sora bontakozik ki előttünk, inkább szereplői élnek át rendkívül mozgalmas, intenzív belső küzdelmet. Az első felvonásban az író aprózva sorakoztatja egymás mellé az okokat, amelyek majd a konfliktust eredményezik. Baracs Imre az első felvonásban éppen azért követi el tettét, mert felesége nem ad innia. Cselekedete súlyos következményekkel jár, amelyek kihatnak életére. Érthető hát, hogy hatalmas lelki tusán kellett átmennie a különben kiegyensúlyozott parasztembernek ahhoz, hogy beismerje hibáját, és kezdeményezője legyen a kibékülésnek. Legalább úgy, hogy fia látására, de felesége iránt is megenyhült szívvel indul elköltözött családja után. A harmadik felvonásban fokozódni érezzük Ba314-