Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: „A bor" szerepe a magyar dráma fejlődésében. (Részlet egy készülő Gárdonyi-tanulmányból)

„Tisztelt igazgatóság! Nem érdememnek, csak szerencsémnek érezhetem, hogy ezelőtt tíz évvel olyan kéziratot adhattam a Nemzeti Színháznak, amelyben a lassanként idegenné váló magyar színművészet a nemzeti lélek kifejezője lehetett. (Kiemelés tőlem. NS.) A művészeké az érdem. Én csak előttük állhatok meg levett kalappal, s nem a nézőtér előtt, amelynek a hajlongó szerző is csak látványosság. Kérem szíveskedjék átadni A bor-ban szereplő művész-hölgyeknek és művész-uraknak hálás üdvözletemet. Kiváló tisztelettel Gárdonyi" [14]. Gárdonyi nemesen fogta fel a színház feladatát. Figyelemreméltó néhány megjegyzése, amelyek jogot követeltek a népnek a színházban, a népköltészetet igyekeztek színpadra emelni. Színházi ceruza jegyzeteiben arról írt, hogy a Nemzeti Színháznak és az Operának kötelessége volna legalább a nemzeti ünnepeken ingyen bebocsátani azt a közönséget, akiknek pénzét a végrehajtó fizeti be a színházba [15]. A bor bemutatójának évében keletkezett Karácsonyi álomban is az igazi népköltészet frissességét, erejét dicsérte, s találó kritikát mondott a külföldi silányságoknak tapsoló közönség fölött: A mi közönségünk ugyan válogat De sok furcsaságot elfogad, csak rajta külföldi gyár bélyege hirdesse, hogy a szellem remeke, akkor bármilyen vékony a dolog, a műsorunkon évekig ragyog. Gyertek hát be vándor dalosok, havas falvaknak énekesei, s mit rátok hagytak hosszú századok legyen szabad itt elzengeni. Mi adunk pompát, színpadot, zenét adjátok ti a nép költészetét. Gárdonyi Géza tehát tudatosan nyúlt a színdarab megírásához. Világirodalmi olvasmányai — amelyek között megtaláljuk Gorkij, Hauptmann, Ibsen alkotásait is —, valamint a kor magyar drámairodalmának alapos ismerete hozzásegítették ahhoz, hogy népi témához fordulva újat hozzon a magyar dráma fejlődésében. A népszínmű tehetetlenségét világosan látva, valamint felismerve a demokratikusabb, igazán magyar mondanivaló szükségességét is, A borral olyan színművet alkotott, amely mérföldkő a magyar népszínmű fejlődésének útján. Amilyen nehezen szánta el magát az író A bor megírására, olyan körülményes volt annak bemutatója is [16], Ekkor már Egerben élve Gárdonyi ritkán utazott Budapestre, de egy-egy ilyen alkalommal Beöthy László, a Nemzeti Színház igazgatója biztatta őt színműírásra. Mégis az igazgató húzta-halasztotta a bemutatót 1901. március 29-ig. A főpróbán a kritikusok élesen támadták a darabot, ezért az író már előre védekezett a támadások ellen a Budapesti Hírlapban. Ismerve a kor ízlését, az úri világ felfogását, amely orrot fintorítva fordult el a paraszttól, Gárdonyi félve bocsátotta színpadra Baracs Imrét. Ezt írta: ,,Egy 312-