Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: „A bor" szerepe a magyar dráma fejlődésében. (Részlet egy készülő Gárdonyi-tanulmányból)

tékesebb alkotásaiban gyümölcsöztette. Mindennap megfordult a színházban, s ez késztette arra is, hogy önálló drámai alkotásokkal kísérletezzen. De a bemutatott darabok színvonala megszabta a drámaíró Gárdonyi indulását is. Nagyratörő, sikerekre áhitozó merészség jellemzi a kezdő győri színműírót. Első darabjával, a Zendülés a pokolban cíművel, 1886. június 5 -én egyenesen a Népszínházhoz megy, de nincs színház, amely helyet adna művének. A visszautasítás meglepte, de a sikertelenség okát ő maga is látta. A kibontakozó tehetség hangja csendül ki naplójából: „Darabomat a Népszínháznál nem fogadták el. Visszaadták. Meglepett. Igaz, nem válogattam az élceket" [1]. Sokkal gyászosabb volt másik színpadkísérletének, a Divatgrófnak bukása. A botrányos bemutatóról a kortárs is sajnálkozva emlékezett meg: ,,Még Győrött káplánkodtam, valami Divatgróf, vagy ilyenféle színművét is előadatta Somogyi Károly direktor. De a bukás teljes volt. Még Szávay főszerkesztő jóbarát is csak anynyit írt a lapjába: „Tegnap Gárdonyi darabját adták elő a színházban. Nem szólunk róla." „Az egész darab oly üres, szellemtelen és ízléstelen volt, hogy a szerző legjobb barátai sem mertek} tapsolni. Az igazság ereje nem engedte" [2], A színpadi siker elérésének vágyát Gárdonyi szomorú anyagi helyzete magyarázza. Hátat fordítva a nyomorúságos tanítói pályának, ezen a téren remélt segíteni magán, hogy a rosszul fizető taposómalom, a hírlapírás mellett anyagi helyzetén könnyítsen.. Emellett persze irodalmi tervei is ösztönözték a „világot jelentő deszkák" meghódítására. A kísérletezés azonban megbosszulta magát: a rosszul megírt, élcekre, groteszk ötletekre épített színműveinek, — amelynek színvonalát már címük is mutatja — nem is lehetett más sorsuk, mint a bukás. Hiszen ezek messze elmaradtak az ebben a korban divatos színházi bemutatók színvonalától is. Igaz, fordította Shakespeare Julius Caesarját még sárvári tanítóskodása idején, — tehát magasfokú világirodalmi példa is állhatott előtte —, de a siker elérésének igénye, a siváran szegény hírlapírói élet később is olyan művek megírására késztették, mint az 1893. február 24-én Szegeden bemutatott A paradicsom című egyfelvonásos vígoperettje, amelyhez Barna Izsó, a szegedi színház akkori karmestere szerzette a zenét. Az első emberpár bibliai életének fantasztikus megjelenítése csupán antiklerikális színezete miatt hívta fel magára a figyelmet. 1895-ben Bécsben vallásellenessége miatt betiltották a darabot. Ahhoz, hogy Gárdonyi a színpadon sikert érjen el, ki kellett szabadulnia a bohózat világából, megtalált, lehiggadt írói hangján kellett megszólalnia. A tudatosan végzett színpadtechnikai és módszerbeli tanulmányok letisztulása hozhatta csak meg számára a sikert. Gárdonyi a színpadon is akkor produkált jelentőset, amikor témáját a paraszti életből vette, amelynek egyik legavatottabb ismerője volt. A Pöhölyékkel és Az én falummal kialakított parasztábrázolásmódtól egyenesen vezetett az út A bor színpadáig, ahol — ugyanúgy, mint korábbi értékesebb prózai műveiben — sikerrel gyökereztette meg a népszínművek divatos sallangjaitól mentes, tisztább, egészségesebb paraszti szemléletet. 308-