Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I. (1787—1800.)
kát: ezt értem, de Leveled tsak illy kevés, és nem tudhatom azt tellyességgel, hogy úgy adtad é által a maga egész mivoltában, a mint én Tenéked írtam? vagy a mint tanátsoltam, hogy ezek szerént írj, a mit akarsz? Tudod pedig, hogy vólt ott ollyan is, a mi nem ő elébe való [47]." Földi bírálata nem ismeretlen az irodalomtörténészek előtt. Teljes szövege ránk maradt. Váczy közzé is tette a Kazinczy-levelezés második kötetében [48], Mixich Lajos pedig több helyen hivatkozik rá a RMKT 25. kötetében (Földi János költeményei. Kiadta és bevezette dr. Mixich Lajos. Bp., 1910.) megjelent Földi-tanulmányban. Azóta is többen szóltak róla, legutóbb pl. Benkő Loránd, A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában. (Bp. 1961.) c. művében. Érthető, hisz a korszak nyelvészeti kérdéseinek érdekes és egyben értékes dokumentuma. Számunkra meg különösképpen jelentős forrássá válik, amikor Dayka utóéletének történetét próbáljuk felvázolni, ugyanis kritikai szellemben eladdig Daykát senki sem bírálta hasonló alapossággal, körültekintéssel és Kazinczy véleményével ellentétesen; utána is jóformán csak egyedül Csokonai. Dayka Aorthographiájának központi témája ,,a magyarban sűrűn előforduló e hangnak más magánhangzókkal való felcserélése [49]," mivelhogy sok magánhangzónk az idők folyamán e-re változott, ami egyhangúvá, unalmassá teszi nyelvünket. Ezen segíteni kell sürgősen s ő maga (Dayka) is szolgál néhány szerinte kínálkozó lehetőséggel. Például: ,,E magán-hangzóinkat a' hol a' nyelv tulajdonsága kívánja vagy engedi ő bötűvel váltjuk-föl, s reménylem, nem fog heába való tsevegésrűl vádolni [50]." Azután: ,,Sok a' név-hajtás 2. feléjéhez tartozó nevek a' függős állapotban az egyes számban, a' 3 dik személyben E vei,és I vei eggy iránt íratnak, 's mondatnak, p. o. kedve, kedvi, szere, szeri . . . így a többes számban gyakran ki-hagyatik az e, vagy je az I előtt. P. o, mezei, mezejei helyett, fegyveri, fegyverei helyett 's a' t. Éljünk ezen alkalmatossággal, 's ne tartsuk azt a' nyelv-taníto ellen való véteknek... [51]" Más helyen az i használata mellett áll ki: „Sok magyar igékbe bé-tsúszott az I az E helyibe. Tartsuk meg azt kints gyanánt nyelvűnkben bátor néha a' szármoztatás törvényei ellen láttassék is lenni. Hátha még azt volna szabad óhajtani, hogy más sok Ek helyett it hoznók-bé a' számos E által unalmot okozó szókba. — Ha Ha! Ez a' tzigányok' magyarságjokü — Hát azután? Én az illy szépséget a' tzigánynak is meg-köszönném" — [52] Földi az itt idézett és hozzájuk hasonló nézeteken aztán határtalanul felháborodik. Bírálatában ezt nyíltan meg is mondja, amikor így kezdi a kritikát tartalmazó Kazinczynak címzett levelet: „Barátom! Vettem a' hozzám küldött irtóztató Disortho- vagy Aorthographiát. Hogy ezen örök eltemettetést érdemlő nyelvrontásnak és felforgatásnak fundamentom nélkül valóságát, lehetetlenségét, tsúfságát, tetemes kárait és hibáit felfedezem; a' nyelv természetének és vizsgálásának világos szövétnekénél fogva; elmélkedjünk eggy kevéssé ... [53]." És ezután alapos átgondolást, logikus felépítést tükröző formában veti papírra véleményét Dayka.művével kapcsolatosan, szinte pontról pontra elemezve és kritizálva annak állításait. „Hogy ha sok is Nyelvünkben az e magán 298-