Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

az emberben fojtani, nincs annál e világon nagyobb tirannus." — Szokása szerint Decsy itt kitér nagy közlési szenvedéllyel a könyvnyomtatás feltalálására, majd tárgyához visszatérve kijelenti, hogy „ha annakokáért a magyar haza mind a tudományokban, mind a kereskedésben akar boldogulni, szükség leszen teljes és tökéletes szabadságot engedni a tudós pennáknak és könyvnyomtató műhelyeknek. Még pedig nem imilyen amolyan szabadságot, hanem minden határ nélkül valót, nem olyat, mint aminémű itten Bécsben és Magyarországban is vólt és még most is vagyon, mivel az ilyen szabadság csak árnyéka a szabadságnak és a tudós írókkal való szembekötő játék" [182a]. Az igazi politikai értelemben is vehető szabadságot kivüle egyedül Kovács Ferenc mérnök tartja komolyan a nemzeti művelődés fellendítése előfeltételének. A virágzás akadályait el kell hárítani, ,,de a ti dolgotok, a ti gondotok ez, kiváltképpen ó nagyok" — fordul ő is az ország főuraihoz. ..Nosza tehát! szálljatok egy kevéssé magatokba és felejtkezzetek el arról a képzelt különbségről, melyet csak egyedül az emberiségnek jussaival való visszaélés állított fel közöttetek. . . ha nemzetetek kimíveltetését és palléroztatását szeretitek. . . adjátok viszsza nekiek (hazátok fiainak) emberi jussaikat, szaggassátok, tépjétek széjjel láncaikat. . ." Kovács Ferenc szavainak tényleges és konkrét politikai súlyát nehéz lemérni, hiszen néhány sorral alább megint így folytatja jobbágyvédő sorait; az urakhoz szólva: „Esmértesd meg alattad valóiddal, hogy nékiek urok légy, de nem a lealázás, a nyomorgatás, hanem a jótétemények által" [183]. Az akadémiai gondolat sorsa „A közönséges dolgot közerővel kell fogni, mert különben hiában -erőszakoskodunk." Közerő, vagyis összefogás, társulás, társaság vagy társaságok kellenek a nemzeti kultúra fellendítéséhez, véli a Magyarság írója. Ö maga többször felveti, hogy a nyelv és tudomány ápolására magyar társaságot, tudományos akadémiát kell létrehozni. Míg ilyen létre nem jön, „anyátlan méhhez hasonlók" a magyar írók és ez „meg is tetszett a munkájukban. De adjon csak nekik anyát az ország, állítson egy Magyar Társaságot, amely az ő munkájukat igazgassa, mindjárt megjön azok között is a serénység, a rend és a várt haszon" [184]. Különösen a mi viszonyaink között „több s nehezebb akadályai vágynák még. . . a literaturának (főképp a nemzetinek), hogysem azok egynéhány gyenge-tehetségű embernek bármely serény igyekezetei által elháríttathatnának. . ." [185] Magyar társaság vagy tudós társaság létrehozásának gondolata már Bessenyei előtt felvetődött [186]. Bod Péter Rádayhoz írt levele ismeretesebb, semhogy idéznünk kellene. Űgy látszik, hogy Bécsben az ottani magyar körökben — a bécsi példákon, Klemm és Sonnenfels kísérletein felbuzdulva [187] — a gondolat eléggé általános volt. Erre mutat, hogy az egyébként ismeretlen katonatiszt, Geidler József 1775ben, tehát három évvel a Magyarság előtt, egy fordításának előszavá265-