Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben
ban felveti a Magyar Tudós Társaságok létrehozásának eszméjét [188]. A fordítás közben faragott új szavait védi, szeretné ezzel elősegíteni, hogy „. . . minden igaz fia a magyar hazának a nyelvnek megbővítése végett minden igyekezettel" dolgozzék. „De valameddig — folytatja — a Magyar Tudós Társaságoknak s ezeknek megjutalmaztatásoknak szüksége fennforog, addig lehetetlen, hogy mind nyelvünket megbővítsük, mind pedig még csak a muszka nyelvhez is hasonlóvá tégyük: annál kevésbé, hogy jó és tökélletes, teljes magyar lexicont írjunk." Bessenyei nagyszabású akadémiai tervezete csak most, 1790-ben juthatott az országos közvélemény színe elé Révai Miklós buzgólkodása révén, ha névtelenül is. A Magyarság megjelenése óta, II. József évtizedében az eszme elterjedt s most a nagy nemzeti felbuzdulás idején íróink közül többen tesznek kísérletet arra, hogy valamilyen formában irodalmi, vagy tudós társaságot hozzanak létre. Nem lehet célunk, hogy az akadémiai gondolat előzményeit és sorsát részleteiben feltárjuk, bármilyen kecsegtető feladat lenne is ez. Itt csupán Bessenyei és Decsy akadémiájának néhány alapvető vonására mutatunk rá, megemlékezünk íróink terveiről s arról ami ezekből a gyorsan beálló kedvezőtlen fordulat miatt megvalósulhatott. Bessenyei akadémiája egyesíti magában a nyelvi és a tudós akadémiai típusok vonásait. A mi helyzetünkben a nyelvet együtt kell fejleszteni a tudományokkal, mert ez a dolgok rendje. A „Tudós Magyar Társaságnak" ezért „egyedül való dolga a lenne, hogy a mi nyelvünket minden tudvalévő dologra kiterjessze, annak szólásának formáit kipallérozza, vagy újakat is... találjon s maga mind a fordításokban, mind egész munkák írásában az egész magyar hazának példát mutasson." A Társaságnak munkáit felsorolandó abból indul ki, hogy ez „legegyenesebben ugyan a magyar nyelvnek, de következésképpen a tudományoknak előmenetelére is célozna. . " (A kiemelés tőlem: N. L.) Decsy Sámuel, bár korántsem olyan tömörséggel és szépen mint Bessenyei, de a legrészletesebben fejtegeti a tudós társaság szükségességét, szervezetét és hasznait. Ügy tűnik, hogy Bessenyei munkáját, vagy munkásságát nem ismeri, mert nevét sem említi egyszer sem. Elképzelése alapvető vonásaiban mégis azonos, hiszen mindketten francia példa nyomán dolgoznak. Decsy is tudja, hogy az európai tudós társaságok közül „némelyek a mélységes, mások a szép tudományokat építik, némelyek pedig egyedül nemzeti nyelveiknek virágoztatásában foglalatoskodnak." Nekünk azonban „oly Tudós Társaságot, avagy gyökeres tudományú személyekből álló Akadémiát kellene . . . felállítani, melynek minden foglalatossága a magyar nyelvnek s tudományoknak mívelésében állna" [189]. (A kiemelés tőlem: N. L..) A tudós társaság szervezetileg biztosítaná a magyar nyelv és tudomány művelését. Erre a biztosítékra azért van szükség mert —, mint azt Decsy részletesen ki is fejti — egymagában a mostani nagy nemzeti felbuzdulás még nem elég biztosíték a továbbiakra nézve. „Tudva vagyon ugyan előttem a nemzetnek anyai nyelvéhez való mostani forró buzgósága, de én keveset bízom annak állandóságához. . . Nem nemzeti nyelvünkhöz való igaz hajlandóságunk, hanem nemesi szabadsá266-