Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az utasítás, közlés és beszélgetés dialektikus összefüggéseiről

AZ UTASÍTÁS, KÖZLÉS ÉS BESZÉLGETÉS DIALEKTIKUS ÖSSZEFÜGGÉSEIRŐL KOVÁCS VENDEL A címben megjelölt nevelői eljárásokkal úgy kívánunk foglalkozni, mint az oktatási folyamat egymást váltogató és kiegészítő módszereivel. Ugyanakkor olyan szempontból is vizsgálni kívánjuk őket, hogy milyen sajátos feladatokat töltenek be a tanulók önálló cselekvésének fejlesztésében. A közlés és beszélgetés problematikáját részletes elemzésben részesítik a legújabb összefoglaló jellegű pedagógiai munkák |1], A kimondottan didaktikai problémákkal foglalkozó könyvek [2] még az előbbieknél is részletesebben vizsgálják a két módszeres eljárást olyan viszonylatokban is, hogy mikor használjuk az egyiket, s mikor a másikat, vagy hogyan kapcsolódik az egyik eljárás a másikba. De az általános tendenciájú és a kimondottan didaktikai kérdésekkel foglalkozó könyvek sem elemzik elég részletesen pl. az ilyen problémákat : Milyen feltételek mellett és hogyan fonódik össze a közlés és beszélgetés? Miképpen szolgálja a kettő együtt az ismereteknek cselekvésekben való folytatódását? A módszerek indokolatlan váltogatása milyen veszélyekkel jár? A két módszer kuszált összefonódásának milyen következményei lehetnek a tanulók aktivitása szempontjából? Az utasításról, mint az előző két módszert állandóan kísérő eljárásról még kevesebb szó esik. Legfeljebb a szakdidaktikai természetű közlemények és az aktivitás problémájával foglalkozó könyvek fejezetrészletei élnek valamelyes utalásokkal, de ezek is legtöbbször közvetve és általánosan. Legtöbbször így: Hagyjuk a tanulókat gondolkodni! Vagy: Ezután utasítsuk a tanulókat arra, hogy [3]. . . A beszélgetés és közlés kapcsolatára vonatkozóan Nagy Sándor ezt mondja: „Miután befejeztük a közlést, általában beszélgetést kezdünk a tanulókkal, vagyis kérdéseket teszünk fel nekik és meghallgatjuk válaszaikat. Esetenként az elbeszélés során is kérdésekkel fordulunk hozzájuk" [4]. Utal arra is Nagy Sándor, hogy a két eljárást mennyire elevenné tehetjük más módszerek beiktatásával [5]. 25