Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

Sajnos, a falusi iskolákban mezőgazdaságtan helyett a gyermekeket haszontalanul a deák szóval gyötrik, pedig ennek sokan egész életekben nem veszik hasznát, s arra, „amitől a mezei gyermekeknek jövendőbéli boldogsága függ". . . nem tanítják. Nagyváthy János szabadkőműves létére is azt javasolja az ügy érdekében, hogy a papságot tanítsák meg a mezőgazdaságra, hogy „hallgatóinak e részben is útmutatója lenne" [147]. Érdemes könyve más részében, a juhtartással kapcsolatban, a földesuraknak magyarázza, mennyire az ő érdekük is lenne a jobbágy gyermekek mezőgazdaságtani oktatása. „Azonkívül, hogy embertársának is egy tisztességes darab kenyeret adván kezébe, azt a súlyos nyomorúságtól s gyakran az akasztófától is megmentené! — Óh! — sóhajt fel a nagy emberbarát — mikor lesz az az idő, hogy a falusi oskolákban a Nomnátvó haec mensa helyett a mester arra oktatja tanítványait, miképpen kellessék a mezei életnek gyönyörűségét érezni, amelyben áll egyedül a háznak és a magyar hazának boldogsága!. . [148] A jövő tizenkilencedik századba utaló utópiájában pedig megmutatja „mely szorgalmatossággal taníttatnak a mezei munkás embernek gyermekei az oskolákban alkalmatos tanítók által a gazdálkodásnak mesterségére s mely okossággal és szelídséggel édesíttetnek gyenge tagjaik a munkához!" [149] E korban mindenki a mezőgazdasági termelés alapvető voltából, megjavítása szükségességéből indul ki, amikor a parasztság, köznép iskoláztatását vagy az iskolán kivüli, iskolán túli művelését indokolja, szükségesnek tartja. A paraszt művelődése ennyiben is áll azután, ez szabja meg a korban a köznép felvilágosításának határait nemcsak a parasztságnál, hanem a kézműveseknél is: mesterségüket jól értő emberekké kell őket tenni, hogy több hasznot hajtsanak az államnak, az egyháznak, uraiknak és mellesleg maguk is jobban éljenek. De ezenfelül kár, sőt veszedelmes felvilágosítani a köznépet, mert majd nem fog megnyugodni az adott kizsákmányoló társadalmi rendben. Világosan látják ezt akkor az urak és jól kifejti ezt könyve több helyén a már emlegetett Ewald, akit nem hiába fordítottak le éppen a nevezetes esztendőben. Ewald szerint azt a kérdést, hogy a felvilágosodás hasznos-é, nem lehet általában, csak konkrété eldönteni. „Ha. . . a fenn említett kérdés annyit tészen: tanácsos-é minden embert általjában a gondolkodásnak minden tárgyaival megismertetni, minden kigondolható dolgoknak helyes esméretére vezetni, lehetséges-é, bátorságos-é, szükséges-e minden dolgoknak igaz értelmét a köznép elejébe adni? Még az olyan dolgoknak is, melyekről különben se nem gondolkodnék, se gondolkodnia nem szükséges? Ki az, aki, ha a köznépet jól esméri, minden tartózkodás nélkül azt ne mondja: nem? Ki az, aki, ha a köznépet esméri, minden mezei gazdagságnak végső pusztulást ne jövendöljön, mihelyt a paraszt azon törné a fejét, miképp dolgozza ki a szántáshoz való műszereket új mekhánika szerént,... s a majorsághoz tartozó állatoknak physiologiáját rézre metszett rajzolatokból tanulná? Ki az, aki, esmervén a köznépet, ennek csak meggondolására is nem iszonyodjon: hátha a köznép üdővel az istenek létét, a jövendő életnek mivoltát feszegetni fogja, az elöljáróknak jussait, ezeknek eredetét a természet 252-