Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

hajlamai határoznák így meg. S miután a krónikus tőkehiány miatt a mezőgazdasági termelés színvonala is alacsony, teljesen igazuk van azoknak, akik e valóban fontos és egyelőre egyetlen lehetséges gazdasági ágat mindenáron emelni akarják, ha egyéb nem teremthető elő, legalább tudománnyal. Nagyváthy János szavait idézzük: ,,Ha pedig édes hazámat megtekintem, amelynek fekvésében és földje mineműségében látszatik a bölcs teremtő a magyar nemzetnek egész boldogságát helyeztetni, és magok a lakosok is a természettől mintegy egyedül a földmívelésre készíttetvén, egyedül is annak kincseinek keresésében gyönyörködnek: úgy találom, hogy senki egy-egy hasznosabb dologban nem fáradozhatik, mintha édes nemzetének természeti hajlandóságát választván vezetőjének imitt amott szorgalmatosan össze-szedett tapasztalásival a mezei gazdaságot elősegélleni hazafiúi kötelességének ismeri" [144]. A természettudományoknak és gyakorlati alkalmazásainak hivei örömmel üdvözlik Nagyváthyval együtt a kort, melyben a virágzó nemzetek az eddig művelt spekulatív tudományokat (,,elme futtató tudományokat") ,,a kincses természetnek búvár keresgetésével cserélik fel, s könyvtárjaikat a tapasztaláson és józan okosságon épült természeti gyűjteményekkel s könyvekkel rakják meg. . ." Felderülni látják azt az időt, melyben az emberek ,,a távol álló testek vizsgálásában verembe esett Thalesen nevető szolgálónak mondását haszonra fordítván, leginkább azok körül szorgalmatoskodnak, amelyek lábaik előtt vágynák." A tudomány segítségét várják tehát a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez s eljutnak az elmélet és a gyakorlat, a tudomány és termelés szoros, dialektikus kapcsolatának megértéséhez. „Valamint a tudomány gyakorlás, úgy ez ama nélkül nem lehet tökéletes", vallja Decsy Sámuel. Könyvének egy más helyén részletesebben is megvilágítja tételét: „A földmívelés, baromnevelés, kertészség s más több ehhez hasonló mesterségnek fundamentumos értésére nem elegendő a csupa gyakorlás, hanem tudomány is kell ahhoz, és e kettőnek u. m. tudománynak és gyakorlásnak szoros egybecsatolása, úgyhogy valamiképpen a tudomány gyakorlás, úgy ez ama nélkül nem vitetődhetik tökéletességre" [145]. A mezőgazdasági szakoktatásnak nagy úttörője nálunk Tessedik Sámuel. Gondolataival ő is, miként Bessenyei is, a Ratio Educationishoz kapcsolódik, annak kritikájából indul ki. Az új normális iskolában sem tanítják kellő súllyal a reáliákat. „A falusi iskolákban egyáltalán nem tanítják a parasztember számára nélkülözhetetlen, szükséges ismereteket. Nem ismertetik meg vele a szép és bőkezű természetet, holott felemelkedéséhez ez elengedhetetlen. Mi volna szükségesebb és hasznosabb a parasztoknak, mint éppen a természetismeret?" [146]. A fáradhatatlan pedagógus most a nagy nemzeti és kulturális felbuzdulás korában ismét összefoglalja elveit és Nur zwölf Paragraphen címmel eljuttatja javaslatait a litteraria deputatiohoz. Falusi népiskolák felépítését javasolja praktikus munka-iskola jelleggel a vidék mezőgazdasági profiljának tekintetbevételével. 251-