Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

az a törekvése, hogy boldoggá tegye az embereket, tehát az is, hogy világosságot gyújtson a fejekben, hogy mindent az ész ítélőszéke elé citáljon, és általában minden rendű és rangú embert a maga állapotának megfelelő műveltségben részesítsen, hogy Kant szavaival élve, az embert a maga okozta szellemi kiskorúságból felszabadítsa. A felvilágosodás polgári ideológia lévén, természetesen magában hordja osztálykoilátait is. A polgárság nem általános felvilágosítást akart, és még az ateisták sem szerették volna, ha a nép épp annyira nem hisz az istenben, mint ők. A francia felvilágosítók legtöbbje igen óvatosan nyúl különösen a tulajdonképpeni nép, a parasztság kiművelésének, iskoláztatásának problémájához [6]. A felvilágosodás eme osztálykorlátai még inkább megmutatkoznak nálunk, ahol az új ideológia osztálybázisa nem a polgárság, hanem a birtokos középnemesség, valamint a nemesi és nem nemesi származású értelmiség. Csak a legjobbak a nemesi származásúak közül jutnak el a felvilágosodás radikális értelmezéséhez éppen 1790 körül. Példának Kazinczyt idézhetnénk. Egyébként a haladó gondolkodású nemesség felvilágosodása csak igen korlátozott s véleménye a szélesebb tömegek felvilágosítása tekintetében is rendkívül óvatos. — Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1790-ben az egységfront alapja a jobbak számára is nem a felvilágosodás, hanem a nemzetiség, a nemzeti érzés, a magyar nyelv iránti buzgalom. Sőt a nemesi-nemzeti ellenállás erősödésével és kirobbanásával a klerikális reakció is megerősödött és igyekezett a jozefinizmus idején elvesztett hatalmi pozícióit visszaszerezni. Aki tehát 1790-ben, a francia forradalom idején is ilyen belpolitikai helyzetben a felvilágosodás érdekében lépett fel teljes őszinteséggel, annak éppen az ügy érdekében, tehát taktikai okokból igen elővigyázatosnak kellett lenni. Ez a helyzet magyarázza meg, hogy a korban a felvilágosodás fogalma körül olyan óvatos taktikázás folyik éppen a legjóbbaknál. Aranka György a magyar nyelvművelő társaság alapítását célzó Rajzolat-ja után hamarosan egy Újabb elmélkedést terjeszt az erdélyi országgyűlés rendei elé. Okait el is mondja: akadékoskodtak egyesek, minek kell nyelvművelő társaság, hiszen magyarul mindnyájan tudunk: de különösen fennakadtak a tervezett társaság másik nagy főfeladatán: a világosság terjesztésén, ,,a világosság és világosítás nevezetin: ez a szó a mi időnkbe nehéz kétértelmű szóvá és mintegy a közönséges visszaéléseknek jelszavává változván" [7], Nemcsoda hát, ha Kazinczy folyóiratának, az Orpheusnak Bévezetését fogalmazván 1789 decemberében, egyik főcéljának, tárgyának .,a józan gondolkodás"-t jelöli meg s azonnal hozzáteszi: „Okaim vannak azt világosodásnak. Aufklärungnak, éclaircissementnek nem nevezni, mert ezt némelyek az indifferentizmussal, irreligióval s az úgynevezett naturalizmussal vagy deizmussal cserélik fel átaljában, s sikoltnak, mint a Helvetius baglya, ha setét barlangjokba a nap melegítő sugára béhat." A „józan gondolkodás" kifejezés azonban csak azok megnyugtatására szolgál, akik félnek a felvilágosodás szótól. De ha Kazinczy taktikai okokból józan gondolkodást mond is, nem kétséges, hogy mit 215-