Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

ért ezen. „A babonaságtól megtisztult religio, az eleve-állatásoktól ment filozófia" nála is ,,az igaz — nem fantazmai — boldogságra" kiván utat nyitni [8]. Kazinczy nem rettent meg az előretörő reakciótól. Midőn az Orpheus levonatait javítja a nyomdában tesz-vesz, kezébe akad Molnár János kanonoknak egy Voltairet gyalázó könyve. Érzelmeit egyik legszebb, leglelkesebb levelében írja le az elébb említett Aranka Györgynek: „Nagy még a setétség — önti ki szívét a barátnak — és nékem úgy látszik, hogy mivel némely helyeken napok támadnak, a barlangok setétjei még feketébbekké válnak, mint eddig voltak. . . Én megmakacsitottam magamat kicsikarni a superstitio kezéből a véres tőrt és irtóztató képéről lekaparni az álorcát, Voltaire, Rousseau, Helvetius, a Sansouciba lakott filozófus, a kőművesség. . . adnak pajzst balomba, jobbomba kardot, lábaimra szárnyakat. . . Csak attól tartok, hogy lángoló felgyulladásaim által el ne rontsam igyekezeteimnek boldogulhatását" [9], Kazinczy szándékai világosak: „akinek esze és szíve van," az az Orpheus Bevezetéséből is megérti ezt, s tudja, miért kényszerül az író átkozott ezopuszi nyelvre. Kazinczy nem hisz a lélek halhatatlanságában s ezt meri nyíltan is hirdetni. Merész politikai részleteket fordít és fordíttat a francia és német íróktól. Attól viszont méltán tartott, hogy lángoló felgyulladásai esetleg árthatnak igyekezetei boldogulhatásának, hiszen a felvilágosodás sugárai még csak szűk kört világítottak be nálunk. 1790-ben pedig a francia események hatására még a titkon ujjongok is mentegetőztek a nyilvánosság előtt. Az egyik röpiratban a kor kedvelt szokása szerint a holtak beszélgetnek. Ferenc császár, Mária Terézia férje, Voltaire szemére veti, hogy az ő tudományuk elterjesztésével okozták „éppen azt az elme szédelgést, mely most mindenütt uralkodik, amely miatt az erkölcstelenség és vétkes szabadság annyira elhatalmazott, hogy azt gondolja minden, hogy a gondolkozásbéli szabadsággal együtt jár a törvény nélkül való életnek szabadsága is. . ." Voltaire mentegetőzik erősen: „Felséges Uraim! mi azt sohasem prédikállottuk, hanem az egymásnak eltűrését. . . és az igazgatások módjának meg jobbítását. . . Ha ezt a tudományt az emberek nem jól fordították a magok hasznukra, mi annak nem vagyunk okai" [10]. A német Ewald könyve a köznép megvilágosodásáról 1791-ben jelent meg magyarul. Nem világos, kinek az indítására fordította le Bárány Péter, ha valóban ő a fordító, de a mű igen jól beleillett a magyar viszonyokba. Egyrészt, mert megfelelt a reformokat óhajtó, de a gyökeres újítástól irtózó magyar nemesség felfogásának, másrészt, mivel — mint látni fogjuk később — igen szűkre szabta a köznép megvilágosításának terjedelmét. — Ewald a magyar nemesi-nemzeti ellenállás felbuzdult állapotának éppen megfelelően a felvilágosodást a despotizmussal állítja szembe: ,,Az igaz, hogy a despotai uralkodásokban káros a megvilágosodás: de ha az szeléd, s nem sérti az emberiséget, akkor bizonnyal könnyebb bánni a megvilágosodott jobbággyal, mivel inkább tudja az, mi törvényes, vagy törvénytelen, s jobban fel tudja vetni az ellenszegezéseknek kárát" [11]. „Nem a megvilágosodásnak kell tulaj216-