Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

virágzik az valamely társaságban, annál boldogabbnak lehet azt tartani" [2]. A gondolat különböző variációkban jelentkezik. Néhányat érdemes lesz még tüzetesebben szemügyre venni, mert világosan mutatják a közgondolkodás árnyalatait. Gáti István máramarosszigeti református pap szerint a nemzetnek boldogulása ,,a maga magával való megelégedésnek nevekedésében" áll. Minden nemzetnek adott az isten elég mennyiséget a szükséges javakból, csak tudjon azokkal élni. Az szükséges tehát elsősorban, hogy ,,a nemzet esmérje és haszonra fordítani tudja a nála lévő természetnek ajándékait." A tudományokat és mesterségeket ennek érdekében nem általában és válogatás nélkül kell művelni, hanem csak azokat, melyek ,,a nemzethez való"-k és ,,a nemzetnek, földének természetéhez alkalmaztatott"-ak. így ,,a magyar a gazdálkodást, az hollandus a halászást, az anglus a hajókázást, stb. tökéletesítse leginkább. . ." [3] — A szinte teljesen agrár jellegű országban megérthető ez az egyoldalúság. A haladóbb szellemű kortársak azonban hangsúlyozzák az ipar és kereskedelem fontosságát és nem kívánják, mint látni fogjuk, a nemzeti művelődést ilyen módon korlátozni. Osvald Zsigmond ügyvéd a tudományok boldogító hatását lélektani alapon igyekszik megmagyarázni. Mint megannyi világosító fáklyák az emberi értelemnek homályát megvilágosítják, de ezenkívül „még a szívnek természeti hidegségét is meggyőzvén, azt mindazokra a jó indulatokra gerjesztik, melvek kútfejei az emberi boldogságnak. . ." [4], Jobban a gyökerénél ragadja meg a dolgot a fiatal pesti orvos, Kiss József, és a francia forradalom példájából kiindulva a nemzeti boldogságot a nemzeti szabadsággal köti össze s mind a kettőt a műveltségi állapotokkal hozza kapcsolatba. A kor színvonalán állva igen helytállónak kell tartanunk érvelését, hiszen akkor a mélyebb összefüggések még rejtve voltak a legjobbak szeme előtt is. Kiss József így fordul a nemes magyar nemzethez röpiratának első mondatában: „Annak a nemzetnek, amely szabad és szerencsés kéván lenni, a bölcsességet közönségessé kell tenni. Mindennapi tapasztalások bizonyítják, hogy azok a nemzetek igen szerencsétlenek, amelyeknek közönséges bölcsességek nincsen. A felső hatalmasságok azt cselekszik az ilyen nemzetekkel, amit akarnak. Nincsen is a despotizmusra jobb mód, mint a nemzeteknek tudatlansága. . . De bezzeg a tudós anglus semmit sem szenved a királyától, s hát a francia mit cselekedett azolta, amiolta közönségessé tette a bölcsességet? A tudós nemzet hamar s fontosán megfelel az uralkodónak és könnyen mézes madzagot a száján keresztül húzni nem hágy.. . Mentől többek az országgyűlésében is a tudósok, annál okosabbak, erősebbek és állandóbbak a végezések is" [5], (Kiemelés tőlem: N. L). — Nem nehéz Kiss sorai mögött a nemesi-nemzeti ellenállás erejét észrevenni. A közboldogságnak a közönségessé tett tudománnyal való összekapcsolása a felvilágosodott 18. század vívmánya. A felvilágosodásnak 214-