Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A túlterhelés elleni küzdelem didaktikai problémái

A nevelő egyoldalú, fentebb jellemzett irányító tevékenysége alkotó jellegű munkáknál is megfigyelhető, mint pl. rajz, gyakorlati foglalkozások, pedig ezeknél a feladatoknál éppen az volna a lényeg, a fontos, hogy a tanulók önállóan oldják meg feladataikat. A nevelő vezető szerepének elvét mi nagyon fontosnak tartjuk. Ez az elv is olyan azonban, amelyet csak akkor alkalmazhatunk helyesen, ha figyelembe vesszük a másik alapvetően fontos elvet: a tanulók aktivitását. E két alapelv nem mond egymásnak ellent, inkább kiegészíti és feltételezi egymást. Helyesen akkor értelmezzük ezeket az elveket, ha a szerepeket nem úgy osztjuk el mereven, hogy a nevelő gondolkodik, tervez, irányít, ugyanakkor a tanuló végrehajt, tehát csak külsőleg aktív. Helyt kell adnunk önállóságának mennél teljesebb kibontakozására. Az önállóságra nevelésnek van azonban egy nagyon fontos előfeltétele. Nem képes önállóan cselekedni az, aki nem képes önállóan gondolkodni, tervezni, kutatni és végrehajtani. Az igazi aktivitás tehát azt kívánja, hogy az önálló cselekvés lehetőségeinek biztosítása mellieítt nagy gondot fordítsunk a tanulók gondolkodásának fejlesztésére. A gondolkodásra nevelés kezdő fokán Lénárt Ferenc olyan problémák nyújtását ajánlja, amelyek alkalmasak arra, hogy a különböző gondolkodási műveleteket begyakoroltassuk [10]. Ilyen műveletek: az analízis és szintézis, összehasonlítás, absztrahálás, összefüggések feltárása, kiegészítés, általánosítás és konkretizálás, rendezés, analógia. A gondolkodási műveletek begyakorlása később lehetővé teszi bonyolultabb gondolkodási folyamatok szervezett és önálló megoldását. A gondolkodási alapműveletekben való jártasság lényegesen megkönnyíti a tanulók önálló bekapcsolódását a valóság tárgyainak és jelenségeinek elemzésébe, az összefüggések önálló feltárásába, a szabályok és törvényszerűségek elvonásába, a tanult ismereteknek konkrét helyzetekre való alkalmazásába, gyakorlati felhasználásába. Az önálló megfigyelések, kísérletek, önálló probléma megoldások és kutatások csak akkor vezethetnek megfelelő eredményre, ha a tanulók gondolkodási készsége fejlett. Vizsgáljuk meg most, milyen összefüggés van a túlterhelés és a gondolkodásra, önállóságra nevelés között. Az a tanuló, akinek a gondolkodása fejletlen, sokkal nagyobb nehézséggel érti meg az anyagot. Nehezen tudja követni a tanár magyarázatait, s rendszerint bele is fárad bizonyos idő múlva. így könnyen elveszti az összefüggéseket az egyes részek között és az egész maga homályban marad. De a fejletlen gondolkodású tanuló nem tud kellő eredménnyel bekapcsolódni az önálló gondolkodást igénylő megfigyelési feladatokba sem. Nem képes meglátni és megérteni az összefüggéseket, amelyek az események és jelenségek között fennállnak. Az ilyen tanuló, ha szorgalmas, és ha még nem vesztette el a kedvét a tanuláshoz, rendkívüli erőfeszítésekkel kénytelen tanulni otthon. Mivel az anyag a megértés szempontjából megemészthetetlennek mutatkozik, nincs más választása, mint bemagolni a leckét. Jól tudjuk, hogy időben és energiában mit jelent a meg nem értett, az értelem által fel nem dolgozott ismeretanyagok emlékezetbe vésése. 19