Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Aspektusproblémák a mai orosz nyelvben

hagynunk, hogy ezek az új befejezett előképzős igék nem megfelelő befejezett alakjai az eredeti előképzőnélküli igéknek, hanem új, önálló igelexémákat alkotnak. Láttuk, hogy a hagyományos vidpár-elmélet alig bírja ki a kritikát, bármely igét vizsgáljuk is meg. Különösen a HCB egyszerű igékről (kricat', citat') derül ki, ha ellenőrizzük, hogy egyvidűek. (Imperfectiva tantum). Ott, ahol az adott cselekvést feltétlenül a CB síkján kell bemutatnunk, az egyszerű ige determinálódik és ezáltal kiegészítő lexikai jelentést kap, amely az előképző vagy -nut' szuffixum egyéni jelentésével van összefüggésben. E kiegészítő lexikai jelentések lehetnek egészen „absztraktak", kifejezhetnek mozzanatosságot (kriknut'), a cselekvés kezdő határát (zakricat'), a cselekvés befejezettségét, vagy rezultativitását (procest'), de e jelentések közül egyetlenegy sem fedi teljesen a perfektivitás grammatikai jelentését. E gondolatokat rendkívül világosan fogalmazta meg Ju. S. Maslov professzor, és még előtte S. Krajcevski, aki első ízben domborította ki azt az elvi különbséget, amely az igénbelüli szóképzés rendszerében a két egymással ellentétes folyamat: az imperfektiválás és a perfektiválás között áll fenn. A perfektiválást Krajcevski egyenesen szemantikai jellegű műveletnek tekinti, vagyis az új lexikai jelentést hoz létre. Ezzel szemben az imperfektiválásról azt írja, hogy tisztára grammatikai eljárás (n'est qu'un procédé de grammaire). Karcevski szerint csak a vyigrat'-vyigrivat' típusú korrelációkat lehet igazi vidpároknak tekinteni, itt tisztán grammatikai ellentét van a két tag között a legkisebb szemantikai keverék nélkül, vagyis a lexikai jelentésük ugyanaz. Ezekkel az eredeti grammatikai párokkal, amelyek imperfektiválás útján jöttek létre, szembenállnak az összes többiek, amelyek nem eredetiek, nem alkotnak grammatikai realitást. így pl. az igrdt' -sygrat' típusú párról Karcevski azt mondja, hogy az effajta pár, amelyet jelentésbeli párnak (couple sémantique) lehetne nevezni, elég mesterkélt pár, mert nem felel meg semmilyen lingvisztikai realitásnak. Ugyanígy a befejezett igék úgynevezett mozzanatos válfaja sem a CB jelentése. < A perfektiválásnál a CB grammatikai jelentése törvényszerűen lép ugyan fel, de ez a lexikai, szóképző műveletnek nem fő, hanem csupán mellékterméke. Az üres előképzővel képzett perfektiválás sem tekinthető tehát tiszta grammatikai folyamatnak, az igei előképző nem alakul itt át teljesen és maradéktalanul a vid jelentés kifejezésének nyelvtani, formális eszközévé. Kár, hogy Karcevski gondolatai csak elég lassan hódítottak teret. A perfektiválás és imperfektiválás folyamatait sokáig egy kalap alá vették a vidképzésben, és a perfektiválás útján keletkezett igék szóképző korrelációit még sokáig egyenrangúnak tekintették azokkal a tisztára vidbeli korrelációkkal, amelyek úgy keletkeztek, hogy az előképzős befejezett igékből folyamatos származékigéket képeztek. Karcevskit általában nem követte még Vinogradov sem, aki egyformán egy szó alakjainak tekinti a vozdelat'-vozdelyvat', resit'-resat\ delat'-sdelat', dicat'-odicat' különböző típusú igéket. 191-