Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Rezessy László: A partitúraolvasás oktatásának reformja a pedagógiai főiskolán

Pedig lehet és kell is ezeken a hibákon segíteni. Logikus anyagelrendezéssel, helyes oktatási módszerrel lényegesen nagyobb eredményt érhetnénk el a mainál. Ráadásul hallgatóink, — látva munkájuk eredményességét, — lelkesebben dolgoznának az eddiginél. A megoldást a következőképpen képzelem: Hallgatóink a zeneelmélet tárgy II. félévében, ellenponttani tanulmányaik során megismerkednek az alt- és a szopránkulccsal. A logikus út az, hogy a III. félévben kezdődő partitúraolvasás oktatása használja fel a zeneelmélet által produkált eddigi eredményeket. Azaz gyakoroltassa be a hallgatókkal az alt- és a szopránkulcs olvasását, de úgy — és ez a fokozatosság szempontjából igen lényeges, — hogy a kétszólamú művek egyik szólama mindig ismert kulcsiban (violin vagy basszus) álljon, csak a másik szólam íródjék C-kulcsban. Ezt hallgatóink — véleményem szerint — könnyen győznék. A IV. félévben a tenorkulcs megismerésére és a szoprán — altkulcs kombinációira kerülhetne sor. A háromszólamú művekben két ismert kulcs párosulhatna egy nem ismert kulccsal. így hallgatóink az V. félév két, majd a VI. félév három Okulcsos partitúráit — kellő megalapozás után — könnyebben megtanulnák. Ami pedig a sokat vitatott C-kulcsok oktatását illeti, a továbbiakban nem szabadna figyelmen kívül hagyni Schumann és Kodály tanácsát. Schumann a következőket mondja: „Gyakorold jókor a régi kulcsok olvasását. Enélkül a múlt sok kincse hozzáférhetetlen számodra." Kodály a következőket fűzi a fenti Schumann-idézethez: „.Nemcsak ezért. — Ez a gyors és biztos olvasás titka, a zenei szakképzés nem mellőzhető része. (Kiemelés tőlem: R. L.) Nincs régi (kulcs, új kulcs: csak a hét kulcs. Csak az tud igazán olvasni, aki a kulcsokat ismeri." (Kodály Zoltán: Ki a jó zenész?) Ez világos beszéd! De az sem lebecsülendő, hogy aki a hét kulcsot ismeri, az darabjait abba a hangnembe transzponálja, amelyikbe éppen jól esik. A fenti Kodály-idézet utolsó mondatát így kell értelmeznünk. Mindezzel szemben a 4 éves 3 szakos pedagógiai főiskolai képzés partitúraolvasás anyagában csak 5 kulcs (violin, basszus, alt, szoprán, és tenor) szerepel tételesen. A mezzoszoprán és a baritonkulcs oktatása kimarad tematikánkból, kétségtelen, hogy ez a két kulcs az irodalomban ritkán fordul elő, így nyugodtan le is mondhatnánk oktatásukról. A baj csak az, hogy a basszuskulcsban írt szólam(-ok) transzponálása nem oldható meg nélkülük. TJgy gondolom, hogy adott körülményeink között a probléma kompromisszumos megoldás a helyes. Vagyis: a mezzoszoprán- és baritonkulcs oktatása ne kerüljön be tételesen a tematikáiba, a tankönyv azonban adjon lehetőséget megismerésükre, adjon egy-két példát alkalmazásukra. (Aki ugyanis öt kulcsot ismer, annak a hiányzó két kulcsban való olvasás begyakorlása — tapasztalat szerint — könnyen megy.) A főiskolai képzés feladata ugyanis nem lehet a teljességre való törekvés az ismeretnyújtás terén. (Ez úgyis lehetetlen volna.) Felada122